Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

kéziratos másolást, hanem a nyomtatás módszerét választotta. És 1488-ban Lipcsében, Moriz Brand nyomdájában Constitutiones inch/ti regni Vngariae címmel meg is jelentették, két év múlva pedig, 1490-ben azonos címmel, ugyancsak Lipcsében de Conrad Kachelofen nyomdájában megjelent a változatlan szövegű második kiadása is.

17 Mindkét kiadás a törvénykönyv szövege után, Series estimatiorum alcímmel becsűtarifát közöl — ami azonban a törvény eredeti szövegénél

18 nincs meg —, amelyet aztán Werbőczi feltehetően innen vett át (ld. később is). De nem ez az első becsűtarifa. Ismerjük az 1467. évit, amelyet Kovachich másolt le 1796-ban Jankovich gyűjteményéből.

19 Ugyancsak az ő másolatából ismerünk egy az Esterházy-kódexből származó 1462/1. évkörűt

20 Továbbá ismerünk egy az 1470-es években kelt rövidebb,

21 valamint hosszabb szövegűt az 1576-os Nyírkállói, újabban Magyi-kódexnek nevezett formuláskönyvből.

2 2 Végezetül ismerünk két keltezetlen becsűt Mátyás korából.

23 Valamennyiből hiányzik azonban az a fontos rész, amit viszont az 1488. és 1490. évi nyomtatott decretum maius már közöl: „Ista mensura sedenes [sic] sumpta facit vnam mensuralem Regálém",

24 vagyis: ez a mérték — az arasz — tizenhatszorosan tesz egy királyi mértéket* vagyis ölet (ld. 3.29.3). És mindkét kiadás a lap szélén, az oldalhosszal párhuzamosan közli ezt a mensurát — az araszt — nyomtatott hosszú vonallal. Le kell mérni, és elvileg mindent tudunk. A valóság azonban más. Az 1488. évi kiadás viszonylag teljes példánya megvan az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában,

2 5 de bekötve, és ez a baj. Kötéskor ugyanis a könyvet körülvágták, és ezt az 5 mm széles vonalat is - alul-felül — levágták, 166 mm nagyság maradt belőle. Az 1490. évi kiadás egyik teljes példánya az Egyetemi Könyvtárban van

26 de ezt is bekötötték. Az 5 mm széles vonalat viszont csak felül vágták le, 177 m-t hagyva belőle. E kiadás másik példánya az Országos Széchényi Könyvtárban található,

2 7 de ez sem kerülte el a sorsát. Bekötötték, a vonalat itt is felül vágták le, 181 mm maradt belőle. így aztán a magyar mértékek egyik első etalonja 384 év után már csak csonkítva maradt reánk. A második kiadás példányai alapján megkísérelhetnénk ugyan a rekonstrukciót — mert ezeknél a vonalnak csak a felső végét vágták le -, ha feltételezhetnénk azt, hogy e vonalat arányosan helyezték el a szövegtükör mellé, azt lent-fent tehát egyformán haladta meg. De nem ez a helyzet. Természetesen próbálkozhatnánk valamely külföldön levő példánnyal, így a krakkóival.

2 8 Mindene azonban szerencsénkre nincs szükség, mert e mérték pontos nagyságát más forrásból már ismerjük (ld. később). A bártfai levéltárban is volt egy estimáció, sajnos kelet nélküli. IványiBéla ezt 1517 utáninak datálva megállapítja, hogy a Hármaskönyvtől sokban eltér (én ezért éppen korábbinak ítélném). Iványi így ír: „Alul 19,5 cm ulna regalis tizenhatodos részének rajza ezzel a megjegyzéssel »Iste figura linee sic picta sedecies sumpta vei mensurata facit unam regálém mensuram « ",

29 vagyis a tizenhatszorozásra utaló szöveg. Amikor azonban e levéltár vonatkozó anyagát 1961-ben mikrofilmezték, Makkai László ezen oklevelet már nem találta meg.

30 így Iványi mérését nem ellenőrizhettem, de az általa közölt méret megfelel az általam megállapított nagyságnak (ld. később). Werbőczi - ismeretes - Hármaskönyve I. része 133. címénél t.k. az 1488-90. évi