Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
hanem a nagyságra is vonatkozó aggályaimat, melyet a tényleges felépülés egységeinek lehetséges viszonyát, rendjét sejtető hatos számrendszer megtörése még fokoz. mérték hüvelyk tenyér arasz láb rőf öl metrikusan hüvelyk 1 3,1 cm tenyér 3 1 9,3 cm arasz 8 4 / 7 3 1 26,6 cm láb lOVs 3 2 /s l l /s 1 31,68 cm rőf 25»/4 8 3 / 7 3 2 4 / 9 1 783 cm öl 61 l / 3 20 1 /a 7V8 6 2 3 h 1 1,901 m A helyi földmérték-rendszerek közül a legáltalánosabb, a szokásos és a királyi rendszerekhez hasonlóan, az ekésművelés kéttagú rendszere, amelyik azonban az idő folyamán — hasonlóan a királyihoz — más művelési ágakra is kiterjedt. Az előbbi kettőtől érthetően abban különbözik, hogy a viszonyszámok helyenként változtak, s ebből természetesen a konkrét területnagyság különbözősége is'következett. A kisebbik egység a helyi hold (ld. 4.27.4), melynek elvi etalonja lényegében nem volt. Illetve nemcsak helyenként, de koronként is változó viszonyszámmal (pl.7X70, 12X 72, 12 X 84 stb.) határozták meg helyi ölben. Ennek alkalmazásával pedig még azonos viszonyszám mellett is 28—84 ár között változott a nagysága. A nagyobb egység a helyi ekealja (ld. 4.24.4). Rendszerbeli viszonyszáma szintén változott, leggyakrabban azonban 110 helyi hold volt, így természetesen rendkívül változó a területnagyság, leggyakoribb az 53 hektár. S éppen a viszonyszámnak ez a gyakorisága különbözteti meg a nagyobb egységet a kisebbtől, ugyanakkor a rendszert valamelyest függetleníti is a helytől, és ennyiben közeledik az országos-szokásos rendszerhez. A helyi földmérték-rendszerekhez számítható a selmeci is, amelyet azonban a mondottak értelmében a sajátos csoportnál tárgyalok (ld. 2.24.4). Ugyanakkor ott foglalkozom a helyinek is számítható kőszegi és sárvári szőlőmérték-rendszenel, a felhasználási terület és a rendszerelv sajátossága miatt. Lehetséges, hogy helyi földmérték-rendszert alkottak még a hold-kötél (első előfordulása 1424), a hold-kötél-Vkó (1525) és a hold-rúd (1560) mértékegységek is, de az egységek nagyságrendi sorrendjének megállapításán kívül közelebbit nem tudhatunk meg róluk (ld. 4.27,4.32,4.33,4.42). A helyi mértékrendszerek közös jellemzője tehát a változatosság. Változhatnak a rendszer tagjaiban, viszonyszámaiban, az általuk jelölt terület nagyságában a gyakorlat, illetőleg a mindennapi használat igénye szerint. E rendszer tehát dinamikus és ebben különbözik a másik két mértékrendszertől. Részben eltér ezektől abban is, hogy egyes helyi rendszerek egyes tagjai másik rendszer vonatkozó tagjához gyakorlatilag is viszonyulnak (pl. a rőfök). 2.24.4 A sajátos mértékrendszerek csoportjába - mint említettem — azokat soroltam, melyeket az alkalmazási, felhasználási terület, valamint a rendszer elve, felépülési szerkezete, törvénye, esetleg a két tényező együtt sajátossá tesz.
