Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
eszköze lett. — A királyi kaszaalja (ld. 4.30) nem tartozik a királyi földmérték-rendszerhez, legfeljebb csak annyiban, hogy területnagyságát (84 ár) a királyi hold nagyságával azonosították. A királyi mértékrendszerek a meghatározott és állandósított viszonyszámok, és így nagyságok következtében alkalmasak voltak arra, hogy kötelező erejű hivatalos rendszerek legyenek. Törekedtek is erre. Az érvényesítésre azonban csak akkor volt lehetőség, amikor a királyi hatalom elvüeg és gyakorlatilag is érvényesülhetett: tehát korlátozottan. Vagyis nem zárhatták ki az egyéb (szokásos, helyi) rendszerek alkalmazását (ld. 2.4). De ez nem hazai jelenség, Európa-szerte ez volt a helyzet. 2.24.3 A helyi mértékrendszereket a helyi köznapi gyakorlat alakította és alakítgatta. Következőleg nemcsak helyileg, de azon belül időben is változhattak és változtak is, tagjaikban, viszonyszámaikban egyaránt. Az említett forráselégtelenség (ld. 1.3) következtében pedig nagyon valószínű, hogy az alább ismertetett rendszerek mellett még sokféle dívott. A helyi hosszmérték-rendszerekte vonatkozóan az előbb mondottakat úgy módosíthatjuk, hogy a forrásadottságok miatt nehéz megállapítani a rendszer létét azon esetekben, amikor csak egy mértéket ismerünk, de többet feltételezhetünk. A nagyobb mértékek, a rőf és az öl esetében ugyanis — a logika és az analógia alapján — nagyon valószínű, hogy ezek más — sajnos ismeretlen — helyi mértékegységekekkel szoros, rendszert alkotó viszonyban voltak. Illetve: a gyakorlati alkalmazás által más helyen dívó azonos mértékekkel alkottak nem-vertikális, hanem horizontális rendszert, pl. a helyi rőfök egymás között. Konkrétan csak két helyi hosszmérték-rendszert ismerünk. Az egyik a Selmecbányái rendszer, de ez mint bányamérték-rendszer sajátos, részletesen e csoportnál ismertetem (ld. 2.24.4). A másik a pozsonyi, e korszakbeli léte azonban vitatható (ld. 3.53), de nem kizárt, ezért említeni kell. És figyelembe kell vennem azon eseteket is, amikor csak egy-egy mértéket ismerünk az esetlegesen feltételezett rendszerből. Ilyen a rőf (ld. 3.30.3) és az öl (ld. 3.29.7). A helynevek betűrendjében sorolom az ismert mértékegységeket az esetlegesen megismert horizontális viszonyszámmal és a metrikus értékkel. Arácsi öl, besztercebányai rőf, bihari öl, brassói rőf, budai rőf ( = 3 /4 bécsi rőf = 58,4 cm), eperjesi rőf (= 0,8 bécsi rőf = 62,02 cm), esztergomi rőf, felső-magyarországi rőf (= 3 ¡4 bécsi rőf = 58,4 cm), kassai rőf, késmárki rőf, kolozsvári rőf, körmöcbányai rőf, lindvai nagy rőf, nagybányai öl (=3 budai rőf = 1,75 m), pozsonyi hüvelyk, tenyér, arasz, láb rőf, öl (részletesen ld. később), Selmecbányái hüvelyk, láb, rőf, öl, kötél (bányamérték, ld. 1.24.2), soproni rőf, szász rőf, trencséni rőf. A pozsonyi hosszmérték-rendszer adatait az egyes mértékegységeknél közölt források (ld. 3.21, 3.23, 3.25, 3.29, 3.30, 3.34) alapján állítottam össze, valamennyi egységet valamennyihez viszonyítva. Megismétlem: e korszakbeli léte bizonytalan, nemcsak a rendszeré, hanem az egyes mértékegységeké is. A viszonyszámokhoz meg kell ismételnem a vonatkozó fejezetrészekben leírt figyelmeztetést: a törtszámok többsége nem pontos, ezt csak tizedes törttel lehetne kifejezni. E tény rendszerileg is megerősíti az egyes mértékeknél kifejezett, nemcsak a korra,
