Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
Az ismert mértékrendszereket négy csoportba sorolhatjuk: országos-szokásos, királyi, helyi és sajátos rendszer. Mindegyiket sorra véve itt foglalom össze az egyes fejezetrészeknél (ld. 3.53, 4.73) mondottakat, illetve itt egészítem ki azzal, amit ott nem lesz módomban elmondani. A felesleges jegyzetelés elkerülése érdekében e fejezetrészekre utalok, mint ahogyan a táblázatoknál is majd az egyes mértékegységre vonatkozó és a forrásokat közlő fejezetrészekre. Csak elkerülhetetlen esetekben hivatkozom itt közvetlenül a forrásra. 2.24.1 Országos-szokásos mértékrendszernek, azért nevezem e csoportot, mert az ide tartozók egyrészt az országosan használt szokásos mértékekből alakultak, másrészt e rendszer egyes tagjai országosan azonosak (nem egy esetben Európa-szerte azok), bár viszonyszámaik — több tényezőtől függően — változóak lehetnek. Országos természetesen a királyi rendszer is, amely azonban a fentitől eltérően nem a szokás alapján önként dívó, hanem hivatalos jellegű, mintegy kötelező rendszer, ezért külön tárgyalom. Nem soroltam ide azon országosan vagy nagyobb táj területen szokásos rendszereket sem, melyeket az alkalmazási terület (művelési ág) — esetleg a földrajzi területtel együtt — sajátosnak ítél. Ezeket ilyen kategóriában külön tárgyalom (ld. 2.24.4). Ha viszont az alkalmazási terület sajátos ugyan, de földrajzilag kétségtelenül országos, sőt a határon túlterjedő, mintegy európai rendszerről van szó, azt ide osztottam. A hosszmértékeknek három rendszerét soroltam ide: az út-, a textília- és az építőrendszert. Az útmérték-rendszer (ld. 3.53) római hagyományokon nyugszik. Két tagja volt, a harmadik, a tulajdonképpeni alapegység csak mint váltószám élt tovább. Érthetően, mert ez az egység még nem út. A rendszer ugyanis természetes mértékegységen épült fel: a megtett utat lépéssel, mégpedig a nagyobb egységgel, a kettőslépéssel mérte meg (ez az a bizonyos hiányzó első tag). A tényleges két egységet is eredetileg ezzel mérték. A gyakorlat aztán módosított, a nagyobb egységeket már nem lépésekkel, hanem a nagyobb egységnek Európa-szerte kialakult nemzeti mértékeinek a viszonyával. Az útrendszer első tagja a stádium (ld. 3.31) — magyarul, jellemzően, futamnyi földnek is nevezték — 125 római kettőslépés volt, azaz (kerekítve) 185 m. Nálunk ritkán dívott. A nagyobb egység a mérföld (ld. 3.28). Eredetileg 1000 római kettős lépés, illetve 8 stádium volt. Ez a viszony azonban a nemzeti mérföldek kialakulása során jelentősen változott. Nálunk is. Hogyan és mint, nem tudjuk, csak azt, hogy 1 magyar mérföld kb. 1,1 német mérföldnek felelt meg (kb. 32 stádiumnak) és kb. 8000 m távolságot jelölt. Csakhogy nálunk a mérföldnek két fajtája is dívott: a nagy és a kis mérföld. Viszonyukat nem ismerjük. Azt sem tudjuk, hogy a magyar jelzőjű melyik ezek közül. De ha arra gondolunk, hogy a magyar mérföld nagyobb a németnél, s hogy a hajdani római mérföld (kerekítve) 1480 m volt, 17 úgy vélekedhetünk, hogy a magyar mérföld elnevezés a nagy mérföldet illeti. Ugyancsak európai a textíliamérték-rendszer; alapegységei (de nem nagyságai) országosan azonosak, ezért tárgyalom itt (bár sajátosnak is nevezhetnénk [ld. 3.53], hisz sajátos a felhasználási terület és az a kialakulási törvénye: a textilipar, illetve a textilkereskedelem alakította ki anyagának sajátossága szerint). A mértékrendszer 3 Bogdán 33
