Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

(még inkább az lett volna a mérést a jövőben így megismételgetni). A legegyszerűbb eljárás az - valószínűleg ezt is követték -, megvizsgálni, hogy az ekealjának a hosszas gyakorlata által kialakult területe és a királyi holdnak az előbbiek szerint megállapított területe hogyan viszonyul egymáshoz: hányszorosa ez annak. Nyilvánvalóan többszöri próbával, kötelekkel mérve vizsgálták, az eredményeket egyeztették, javítgatták, majd kikerekítették, és így állapították meg, hogy 150 királyi hold (127 hektár) nagyságú, ez a most már királyinak nyilvánított ekealja, amelyiknek azonban elvi etalonja nincs (ld. 4.24.3). Ezzel lényegében meg is alkották a királyi földmérték-rendszert, mert a még hiányzó kaszaalja részint nem szerves képződménye, részint pedig jóval később alakult ki. Első okleveles előfordulása (1484) még a fenntartandók fenntartásával is arra utal, hogy századokkal a honfoglalás után került sor a megalkotására, valószínűleg az estimációk igénye alapján. Az ősi kaszaalja és a királyi hold egyeztetésével alkották meg e mértékeket, de már külön elvi etalon nélkül (ld. 4.30). E problémakör egyéb kérdéseivel a királyi mértékrendszernél foglalkozom (ld. 2.24.2). 2.22 A mérőeszközök témakörének tárgyalását szintén a hossz- és földmértékekre és a tárgyalt időkörre kell szűkítenünk. Bevezetőül azonban néhány általános megjegyzés itt is helyénvaló. Mérőeszköz a mérés folyamatában mérőszámokat szolgáltató többféle eszköz, készülék lehet. Minket a mértékek érdekelnek. Ezek olyan mérőeszközök, amelyek valamilyen fizikai mennyiség meghatározott értékét maradandóan megtestesítik, illetve képesek azt megismételhetően létrehozni. A fizikai mennyiségek meghatározott értéke viszont az, amelyet az ugyanolyan fajtájú mennyiségek mennyiségi értékelésénél összehasonlítási alapul elfogadunk: vagyis a mértékegység. A mértékegység megválasztása megállapodás kérdése. A mértékegység igényének kialakulása történelmileg akkor következett be, amikor a mérés az ösztönösből tudatos összehasonlítás lett, és amikor már sok mérési gyakorlat, tapasztalat a méretállandóság biztosítására megfelelő alapot adott. A mértékegység alapja elsősorban — érthetően — az ember lett, aki minden mérésnél jelen volt.

13 Az ősi mértékegységek tehát embervonatkozásúak: az ember keze, lába, munkavégző képessége adott alapot egy-egy egység kialakítására. De alakította azokat állataival és munkaeszközeivel, illetve az ezekkel együtt végzett munkával is. Az összehasonlítás, így a mérés igénye elsőnek a kiterjedésben' különbségekre irányult, következőleg elsőnek a hosszmérték-egységek alakultak ki. Ezek segítségével azután területet, így földnagyságot is mérhettek volna, a földmérték-egységek mégis más módon alakultak ki. Akkor, amikor az ember a társadalmi fejlődés során eljutott arra a fokra, hogy gazdálkodása, illetve a földművelés szintje ezt részint igényelte, részint alapot is adott létrehozására. Amikor azután a már meglevő mértékek nem voltak elégségesek, illetőleg az ember nem tartotta annak őket, helyettük vagy mellettük újakat alkotott. Az egyes mértékek egységesítésének, vagyis a mértékegység objektivizálásának két oka is lehetett. Az egyik az, hogy az emberre vonatkoztatott, illetve a természeti