Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
A szokásos rendszer két tagja - ekealja, hold - között szintén szoros a kapcsolat. Az alapegység itt is a hold, de ennek alakja már nem megszabott, csak a területnagysága (28 ár), s ez teszi országosan általánossá. A nagyobb mérték itt is az ekealja, de a viszonyszám más, kisebb a királyinál: 120-hold, de szokásos hold, így a szokásos ekealja területe lényegesen kisebb a királyinál (34 hektár). A helyi rendszer csak annyiban nevezhető mértékrendszernek, amennyiben három tagját — ekealja, hold, kaszaalja — országosan és az első kettőt a művelési ágtól függetlenül is alkalmazták, de viszonyuk hely (esetleg még kor) szerint változott, és változott a konkrét nagyságuk is. Az alapegység itt is a hold, de nagyságának határértékei között háromszorozódó a különbség (28—84 ár). S a helyi ekealja már nem egységesen, hanem csak általában 110 helyi hold, lehet több is, kevesebb is. így a nagysága már jelentősen változó (általában 53 hektár). A helyi kaszaalja csak annyiban kapcsolódik az alapegységhez, hogy nagyságának alsó határa leginkább egy helyi hold, de az adottságoktól függően több is lehet (28—48 ár). E csoportban lehet megemlíteni azon mértékeket, amelyek ha nem is minden esetben alkotnak rendszert, de nagyobb földrajzi területre vagy nyelvterületre jellemzőek, illetve sajátosak. Erdélyben két ilyen mérték volt, de nem alkottak rendszert. Az egyik a szántónál és rétnél alkalmazott falka (metrikusan nem ismerjük), a másik a rétnél alkalmazott vitorna (84 ár). Horvát nyelvterületre több mérték is sajátos, közülük némelyek rendszert is alkotnak, de az egységek viszonyát nem ismerjük pontosan. Nagyságrendben sorolva ezek a következők. A kis kötél értelmű likó, mint a magyar területen is általános kötélnek, illetve a horvát metinek kisebb része (kb. Vso kötél, illetve kb. V30 meti), teleknél, szántónál, rétnél alkalmazva (21—169 m 2 ). Udilnica, a meti kisebb egysége í(kb. meti), teleknél, szántónál, rétnél alkalmazva (183 m 2 ). A rúd értelmű meti, kb. 40 udilnica, illetve kb. 50 likó, esetleg helyi hold, szántónál, rétnél, szőlőnél alkalmazva (48-98 ár). Esetenként az előző kettővel mint kisebb egységekkel a dűlő értelmű vereten, teleknél, szántónál alkalmazva (73 hektár). Ide tartozik még a magyar barázdának megfelelő, a szántónál alkalmazott zlog (9—10 ár). A német nyelvterület sajátos mér.ékeit a sajátos rendszereknél ismertetem, itt csak röviden summázom: a bányaföldmérték, aztán a felezőrendszer két utolsó tagja (oktál, cira) és a szőlőnek bormértékből alakult rendszere (icce, pint, veder) tartozik ide. Valószínűleg német hatásra alakultak a vetőmagszükségletből származó mértékek (mérő, köböl). Szlovák nyelvterületen dívó két mérték a XVI. század derekán tűnik fel. Az egyik a magyar szántónak megfelelő niva, a másik a rétnél alkalmazott zaklepi, metrikus nagysága mindkettőnek ismeretlen. A sajátos kategóriába három rendszer tartozik. Német eredetű, s a helyzetből következőleg német nyelvterületen dívott a bányaföldmérték-rendszer, amelyiket valódi területmérték-rendszernek is nevezhetünk, mert a mértékegységek alakulása és a köztük levő összefüggés a geometria szabályait követi, mint ez a már korábban (ld. 2.23.4) közölt összeállításból is kitűnik. Alapegysége a
