Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

Ugyanis a tanya Hermán klasszikus meghatározása szerint: „A víznek a húzó hálóval egy vetésre meghalászható része; már a legrégibb időben is így nevezve. A halas vizek mindenütt Tanyákra vannak felosztva s minden rész külön nevet visel, tehát a víznek gazdasági és birtokjogi felosztása".

9 71 S ezen jelentésében — mint Kniezsa szótárában megállapította - „az ómagyar tonya szó az óoroszból származik". A tanya szónak szállás (sedes) jelentésére korszakunkból csupán egyetlen előfordulást ismerünk. Az 1516—19 körül keletkezett Jordánszky-kódexben, e bibliafordításunkban szerepel, de valószínűleg a mezei juhszállás értelmében, ahogyan aztán a XVII. század végén a Duna mellett nevezték e helyeket.

9 72 A major (Meier) jelentésű tanya a halászóhely jelentésből keletkezett. Feltehetően — mert a származás nincs bizonyítva — a következők szerint. A halászóhelyen levő kunyhókat is tanyának nevezték, nemcsak a vízterületet. Ilyen értelemben vette át aztán a pásztorság a kunyhónak a nevét, s adta saját szállásának, s ezen ideiglenes szállásból lett aztán a végleges szállást, majort jelentő tanya-értelem.

97 3 A tanya tehát nem volt földmérték, mert nem is lehetett az. „Vízmérték" volt, hasonlóan a malomhelyhez, e mértékkel azonban nem foglalkozom.