Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

A fenti adatok alapján tehát a következőket állapíthatom még. A vitorna — a XV. század elejétől kezdve - a rétnek a földmértéke Erdély, illetve a Partium területén. Nagyságára két adatunk van. 1554-ben Magyarkecelen nagyobb volt, mint 15 földmértékként alkalmazott rúd. 1418-ban pedig Csomafán a kaszaaljának megfelelő nagyságú. A kaszaalja viszont (ld. 4.30) akkora rét, amekkorát 1 ember 1 nap alatt lekaszálhat. E terület a jelen századfordulón 28,7—46,7 ár között változott. Korszakunkból csak annyit tudunk, hogy a királyi kaszaalja a királyi hold nagyságának megfelelő, így 84,4 ár (ld. 4.30). S hogy miként alakulhatott az általános vitorla jelentésű vitorna földmértékké, arra a következő feltételezés próbálkozhat magyarázattal. Ma is szokásos, különösen a csapadékosabb helyeken az összegyűjtött szénát a boglya tetejére erősített ponyvával letakarva megvédeni a beázástól, így a rothadástól. Nyilvánvalónak látszik, hogy e módszert a tárgyalt korszakban is alkalmazhatták Erdély vidékein, s az is valószínű, hogy a célszerűség a begyűjthető széna, illetve a még könnyen kezelhető boglya nagyságának megfelelő nagyságú takaró-textíliát készítettek, így e textília nagysága meghatározott bizonyos szénamennyiséget, ezen keresztül pedig meghatározhatta azt a rétnagyságot is, amelyiken a gyakorlat szerint ezt a mennyiséget begyűjthették. Következőleg a takaró-textília a rét földmértékévé lehetett, és természetesen e textília neve lett a földmérték neve is. E módszer, illetve a mérték kialakulása helyén és idejében e nagyobb textília neve vitorla kellett legyen, illetve az erdélyi magyar nyelvjárásban, a szláv eredetű szóból alakult vintornya, vitronya, vitorna, és ez utóbbi alak lett e földmérték neve. ZAKLEPI ld. rét. ZLOG ld. barázda.