Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

tegyük hozzá: ilyen telek a honfoglalás időszakában Pannónia nyugati szélén, közelebbről Sopron, Szombathely környékén, a Száva mentén is kultivált egység és mérték.

12 Hangsúlyozzuk tehát: e területeken, így a bajor udvarban sem dívott földmértékként a királyi hold. Vagyis a hosszmértéktől eltérően István korában nem volt mód a holdat mint kisebb földmérték-egységet átvenni. És ismételjük meg: a nagyobb mértékegység, az ekealja e területeken teljesen ismeretlen. Itt mint hivatalos mérték- és üzemegység-rendszer a telek dívott, amelyet - ismételjünk ismét - nem holdakkal mint kisebb mértékegységgel határoztak meg, hanem hosszmértékkel kimérték, így ez tulajdonképpen már területmérték. Végezetül tegyük hozzá a nagyságadatot is: a magyar király hold 84 ár (ld. 4.27.3), lényegében nagyobb területet jelöl tehát, mint az Európában ekkoriban dívó holdak. A mondottakból pedig az következik, hogy a királyi földmérték-rendszerünk egészében hazai alkotás. Kérdés marad, mikor kerülhetett erre sor? Logikusnak látszik, hogy ha első királyunk megalkotta a királyi rendszert a hosszmértékeknél - ahogyan azt az előbb feltételeztük -, megtette ezt a földmértékeknél is. E feltételezés támogatására azonban nincs semmi adatunk, még közvetett sem. Csak néhány gondolat. Itt is volt pogánynak nevezhető, mert ősi mérték, az ekealja, ha ennek nem is volt olyan misztikus vonatkozása, mint a hosszmértéknek. Továbbá: a földmérték a hosszmértéknél sokkal többször és a letelepedés következtében, az új rend kialakítása során egyre gyakrabban használt mérték. Ha valahol, ennél tényleg szükséges volt keresztényesíteni, királyi rendszert bevezetni. Istvánnak e tettéhez minden szükséges tényező rendelkezésére állt: az ősi, nagy területet meghatározó mérték, a nyugatról átvehető kisebb mérték s a Karoling királyi módszer: hogy a földmérték egységét királyi hosszmértékkel mérik ki; a földmérték ezen alapszik, ezáltal lesz hiteles, amit az elvi etalon is biztosít. És éppen ez utóbbit ítélhetjük döntő tényezőnek. István azért készíttette el és deponálta a királyi kincstárba a királyi öl etalonját, mert ezzel a királyi földmértéket hitelesen kimérhetik. Vagyis ezen meggondolások támogatják a feltevést: a királyi földmérték-rendszert is István alkotta. Mi módon járhatott el? Mindenekelőtt hivatkoznom kell arra, amit a teleknél végzett részletes elemzés (ld. 4.46.2) állapít majd meg. Azt tudniillik, hogy a germán telekrendszert módosítva vettük át: csak mint gazdaságtechnikai rendszert, nem pedig mértékrendszerként. Ennek legfőbb oka éppen az ősi mérték, az ekealja léte lehetett. Nehéz lett volna ugyanis, és nem is célszerű a gyökeres újítás: a régi mértékrendszer megszüntetése és az új bevezetése. Az új gazdaságtechnikai rendszerhez tehát a régi mértékrendszert csatolták. Meghatározták külön, hogy a telekhez mennyi szántó jár. De nem elvileg egységesen, hanem mindig a konkrét adottságoktól függően (ld. 4.46.2 konkrét adatait). Ez gyakorlatilag teljesen indokolt. Feltétlenül szükséges volt azonban a meghatározó eszköznek, a földmértéknek: az ekealjának vagy a holdnak, vagyis a földterület-egység nagyságának pontos megállapítására. Kérdés: a két mérték közül melyiket választhatták? Valószínű, hogy a munkát a bajor udvarból jött, a méréshez, mértékhez értő papok segítségével végezték, de a bajor rendszer alapján. Náluk, a Karoling-rendszerben nem