Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
Azt tudjuk, hogy a sárvári gabonaköböl a XVI. században 112,5 1 volt. 911 Lederer adatai alapján a XVI. században a gabonaköböl átlaga 96,0 1, a borköbölé pedig 13,5 l. 912 A gabonaköbölnél tehát a borköböl 7,11-szor kisebb. Ha a sárvári gabonamérték és bormérték is így aránylik, akkor 1 sárvári veder mint űrmérték 15,8 — kerekítve — 16,0 1 lenne. S mivel a sárvári pintről (ld. 4.41) feltételeztük, hogy kb. 2,0 1, a sárvári veder 8 pintes, így 16 iccés lenne. Ennek alapján 1 sárvár-alsóvidéki veder = 16,0 1 bor mint hegyvám, kilencszerese a termés, így 135,01. Ami viszont az előbbi váltószámmal azt mondaná, hogy 1 sárvár-alsóvidéki szőlő = 540,0 m 2 . Ez is elég kis terüelt, de már több fél kapaaljánál. Összefoglalva ismételni kell, hogy adataink szerint a veder csak a XVI. században, csak Nyugat-Dunántúlon, a Kőszeg és Sárvár melletti egyes településeknél volt a szőlő földmértéke. A kőszegi esetben a német-osztrák származás majdnem bizonyos, de Sárvárnál is hasonló lehet a helyzet, csak közvetett úton: a hazai németségtől vehették át, vagy pedig hajdanában német telepesek ültették a szőlőt. 4.49 VERETEN Meghagytam a forrásokban szereplő, némileg magyarosított nevet, mert egyrészt horvát mérték, másrészt a megfelelő magyar jelentés nem egészen azonos fogalmat jelöl (ld. itt később). E szó töve ugyanis a forgat jelentésű ős-szláv verteno, amelyből az — általában - orsó jelentésű vreten szó származott. 913 Az orsó jelentésen keresztül pedig részint fonalmérték, részint földmérték lett 914 úgy, hogy az eredeti forgat jelentésből forduló mint ekeforduló jelentés is származott, ez pedig magyarul dűlő/ödölő. Mivel azonban a vereten mégsem egészen azonos a mi dűlőnkkel (ld. 4.23), külön tárgyalom e mértéket. Valószínűleg dalmát területről származott, mert első előfordulásai e területről valók. Az elsőt a salonai egyházat illető 1000-ben kelt adománylevélben találjuk: „terrenem . .. trium wretenorum". 915 További dalmát előfordulásait nem idézem, csak megjegyzem, hogy e területen 1264-ben a szőlőnél is alkalmazták. 916 Hazai horvát területre vonatkozó első adatunkat István szlavón bán Lipniczára vonatkozó 1256. évi okleveléből ismerjük: „terra . . . dimensio illa, scilicet quinquaginta vereten." 917 Megjegyzem egyrészt azt, hogy ezen 50 vereten a legnagyobb mennyiség, amivel találkoztam, másrészt azt, hogy e mértéknél is - mint a metinél (ld. 4.36), udilnicánál (ld. 4.47) is — a dimensio a latin kifejezés — magyarul tehát nagyság, mérték -, amit a továbbiakban is vulgóznak, ha egyáltalán kiteszik a latin szót. A terminológiához, illetve az ortográfiához néhány adalék a XIII. századból. A Zágrábi káptalan 1265. évi oklevelében: „wereten", 918 Roland horvát bán 1265. évi oklevelében: „vreten", 919 Máté horvát bán 1272. évi oklevelében: „vereten", 920 s a Zágrábi káptalan 1276. évi oklevelében: „werten". 921 A vereten ez időben és a következő századokban is a telek, illetve a szántó mértéke. A vonatkozó okleveleket helykímélés céljából nem idézem, csak a nagyságra vonatkozókat.
