Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

Kőszeg város 1565. évi urbáriumában a szőlő a fertály mellett „Achtl" a mérték,

649 tehát a szőlőnek kisebb mértéke. Sopron városnak 1573. évi hegyvámlajstromában viszont az „

x

h,

X

U" után mint „'/a" a harmadik egység, de van még „Vi 6 theil" is.

640 Gimes 1579. évi összeírásában Saagh falunál az egész szőlő (integra) mellett „vinea 4'A ut vocant octal ... vineae .. . tres, ut vocant octal" szerepel.

641 A média és a fertály nagyság tehát hiányzik, csak egész és oktál a földmérték. Befejezésül emlékezzünk a ciránál idézett (ld. 4.22) késői, 1674. évi adatra, mely szerint Felsőszakonyban: „fel fertalyos avagy egy Czira" az adóegység, vagyis a cira egyenlő lenne az oktállal, de ez a mi korszakunkra nem vonatkozhat. Adatainkból összefoglalóul a következőket állapíthatjuk meg. Az oktál a felező mértékrendszer negyedik tagja, 1

U média, illetve 1

/

2 fertály. Űrmértékként részben önállósult. Földmértékként a XV. század elejétől kezdve főleg Nyugat-Dunántúlon dívott, ritkábban a belső teleknél, gyakortább a szőlőnél mint azok egyik mértékegysége. Nagyobb egysége a fertály (ld. 4.26) és a média (ld. 4.34), kisebbje esetlegesen a cira (ld. 4.22), a szőlőnél a tizenhatod. Nagysága a mindenkori az egész telek vagy szőlő nagyságától függött, kor és hely szerint változott. Konkrét adatunk nincs. A teleknél, az ismert adatok (ld. 4.46) alapján számolva 1 oktál kb. 4,3-36,3 ár határértékű lehetett. A szőlőre tájékoztatóul a kapaaljánál (ld. 4.29) közölt 1594. évi sárvári adattal kapcsolatban közöltek alapján számolhatunk. Eszerint 1 oktál szőlő = 5 kapás, 16,2-71,9 ár határérték között átlagban 44,9, illetve 53,9 ár nagyságú lehetett. ÖDÖLÖld dűlő PETIA ld. napszám 4.41 PINT Elsősorban űrmérték, így bormérték, részben ezen keresztül kivételesen a szőlőnél űrmérték is. Csak e vonatkozásával foglalkozom, részletesen nem tárgyalom. Hazai latin szótáraink közül Bárfainál található mint pinta, Páriz-Pápai csak a magyar részben adta, hasonló névvel. Szikszóinál csak magyarázatként szerepel: quartarius = meszely, mert a pint negyedrésze. Mindegyik esetben űrmérték. Okleveleinkben latinul szintén pinta. Először 1492-ben szerepel mint űrmérték.

642 Egy későbbi előfordulását azonban a vulgo szó miatt meg kell említenünk. Fogottbíráknak a Kanizsaiak ügyében 1506 körül kelt oklevelében olvasható: „Item in comitatu Soproniensem vnum vas vini deputetur ad cubulos wlgo cheber decem, cubulum quamlibet per quadragintas pintas hunc comitatus wlgo ferthal dictas computando."

643 Vagyis a pinta latin kifejezést nem pinttel vulgózta, hanem fertállyal. Mint ahogyan a cubulust nem köböllel, hanem cseberrel. Továbbá: nyilvánvalóan