Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

Tudjuk, hogy pénzrendszerében a családi és politikai — bajor — kapcsolatai Istvánt a Karoling-pénzrendszerhez csatlakoztatták.

4 Logikus a feltevés, hogy a hosszmértékrendszert is innen vette át. E feltevést olyan mértékazonosság is támogatja, amelyik nem lehet a véletlen műve. Az ősi germán, a Karoling királyi láb 31,31 cm, a magyar királyi láb pedig 31,26 cm (ld. 3.25). A különbség olyan elenyésző, hogy eltekinthetünk tőle, mondhatjuk: a két királyi láb azonos nagyságú. Ez az egyezés viszont arra is utal, hogy nem csupán elvi átvételről lehet szó — arról, hogy a királyi mértékrendszer alapegysége a királyi láb legyen —, hanem az alapegységnek mérethű, így etalonnal közvetített átvételéről is. Csakhogy István nem a királyi lábnak, hanem a rendszer legnagyobb egységének: a királyi ölnek az etalonját hagyományozta, amelyik 10 láb nagyságú (3,126 m), a Karoling-rendszer legnagyobb hosszegysége viszont a királyi rúd (Königsrute) sokkal nagyobb, mert nagyobb a váltószáma: 15 lábas (4,7 m) (ld. 3.29). Hangsúlyozom egyúttal a mértéktípus különbségét is: öl —rúd. Az ősi Karoling-rendszer ugyanis, római hagyományokon épülve, nem ismerte az ölet, helyette a rudat (pertica-Rute) használta. A római rúd azonban egyrészt nem 15, hanem 10 lábas - tehát más a viszonyszáma —, másrészt pedig a tényleges nagysága is sokkal kisebb (2,95 m), mert a római láb is kisebb (29,5 cm),

5 mint a Karoling királyi láb. Vagyis a Karoling királyi rendszer csak elvileg, illetve eklektikusán követte a rómait, konkrétan a saját — Nagy Károly — lábára állt. Viszont Délnyugat-Európa germánlakta területén a 15 lábas vagyis 3 kettőslépéses rúd mellett ugyancsak élt a 10 lábas, vagyis 2 kettőslépéses rúd is, és dívott e terület egyes vidékein a szintén 10 lábas öl is (ld. 3.29,3.31), az utóbbi kettő átlagosan 3,0 m nagyságban.

6 A későbbről ismert bajor ölek közül a nagyobbik szintén 10 lábas, de metrikus nagysága a római rúdét közelíti: 2,92 m.

7 A vonatkozó mértéktörténeti irodalom hiánya miatt azonban azt már sajnos nem tudom megállapítani, hogy István király, korában mi volt a helyzet bajor területen. Nem találgathatjuk, ez adat nélkül kell problémánkat megoldani. Fordítsuk meg a helyzetet. A két királyi láb nagyságának egyezése alapján mondjuk azt, hogy a bajor uralkodó udvarában ez időben tényleg dívott a Karoling királyi láb, ugyanis ez esetben lehetséges az innen való átvétel. Az is nagyon valószínű, hogy dívott itt nagyobb hosszmérték-egység is, és ez csak az előbbinek lehetett a többszöröse, bármilyen viszonyszámmal (pl. 6, 10, 15 láb) alkalmazták is. Ebből pedig két dolog következik. Az egyik az, hogy az előbb említett — később használatos — 10 lábas bajor öl nem ennek a lábmértéknek a leszármazottja, hanem más helyi, nem a Karoling, hanem a római láb nagyságán alapuló mérték. A másik pedig az, hogy a bajor udvarban István korára már módosították a Karoling-rendszert úgy, hogy nem a 15 lábas mértéket - mert ez nagy volt —, hanem — esetleg szintén helyi hatásra vagy esetleg a római rendszerből megtartva a viszonyszámot — 10 lábas mértéket alkalmaztak, de a Karoling-láb alapján. így a bajor udvarnak ezen feltételezett mértékegysége — öl vagy rúd néven — konkrétan pontosan akkora nagyságú volt, mint a mi ismert királyi ölünk: metrikusan 3,1 m. Vagyis: ezt vette át István mint alapegységet, nem pedig a lábat. Ez utóbbi az előbbiből következett.