Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

Sárospatak 1567. évi urbáriumában több községnél megjegyezték, hogy a szántóra nyilasosztás van (singulis annis sorté diuiduntur), és megmondják, hogy egy egész vagy fél telekhez hány hold szántó jár.

615 Sajnos, arra már nincs utalás, hogy a telek hány nyíl. Bár logikusnak tűnik, hogy egy egész telek egyenlő egy nyíllal, mégsem merem a holdadatokat a nyílhoz kapcsolni. Részletesen a teleknél foglalkozom az adattal (ld. 4.46). Csak a XVI. században kerül elő újabb latin kifejezés, először Bátori Kristóf erdélyi vajda 1576. évi oklevelében: „qui terras sortitias habent ... De terris sortitys.. ." 616 Ugyancsak e századi a másik német kifejezés is. Először a fraknói, kismartoni erdők 1578. évi leírásában található: a kismartoni erdő: „sey hirvor lissweiss in die heuasser als ihre hausgrund austhault worden, und da ainer oder der ander nit alle jahr in seinem luss rnaisst, mag er den nach seiner gelegenheit haien", és hasonlóan más erdőknél is.

617 Az eredeti Loos-ból lett Luss, Lüss, Liss a nyíl, s a nyilasosztás neve Lissweiss e területen. Hogy a nyíl egy helységen belül sem jelentett mindenkor azonos nagyságú részt, így egyforma területet, erre utal - először — Kapuvár 1548. évi urbáriuma, illetve Szilnél írott bejegyzése: „A pwzta reteketh az sellerekre oztottak, kyketh röwyd Nylasnak hynak, ky sokath nem teszen".

618 A rövidnyilas elnevezésben a jelző valószínűleg a vonatkozó terület hosszára utal, ebből viszont nemcsak az következik, hogy volt ott hosszú-, vagyis rendes nyilas is, hanem az is, hogy a nyíl bizonyos nagyságú területet is jelölt, tehát földmérték is, és természetesen a közös föld felosztása. Ahogyan a Gyulafehérvári káptalan 1587. évi protokollumában olvashatjuk: „Az Bohnyay es Bernadi határ szanto feöldeket, szenafövet, reetet az deseö reszeöl harmadot veöttik ky nyl szerint igazan".

619 összefoglalóul néhány konkrét megállapítást tehetünk. A Dunántúlról, a Felvidékről és Erdélyből kaptunk adatokat, ennek alapján mondhatjuk, hogy a nyilasosztás a XVI. század végéig dívott e területeken. Azt is megállapíthatjuk, hogy a nyíl a XIII. század elején már bizonyítottan földmérték, sőt, mint az eredetvizsgálatnál próbáltam igazolni, valószínűleg ősi mértékünk (ld. 2.21). Nagysága a kor és a hely függvénye. Sőt, egyazon helyen kétféle is lehetett. Nagyságára vonatkozó konkrét adat sajnos csak kettő adatott. A krasznai Dédácson 1208-ban 1 nyíl = l

k ekealja = kb. 20-30 vagy 60 hektár, Sopronban 1379-ben 1 nyíl = 30 hold = kb. 22-25 hektár. Hogy a nyü nemcsak földmérték volt, hanem elvi etalonja is kialakult — legalábbis egyes területeken — arra csak a XVHI. századból van adatunk. Ennek alapján azonban nagyon valószínűnek látszik, hogy jóval korábban, még korszakunkban jött létre, foglalkoznom kell vele. Torda megyének a szindi földek, erdők közös használata ügyében folytatott 1738. évi tanúvallatásában vallotta az egyik tanú: „három ölből álló, szélességre négy-négy, hosszúságra 24 rúdból álló két erdőbéli nyilainkat elhordatta".

620 Vagyis a terület, illetve az 1 nyíl nagysága pontosan megszabott: szélessége 4 rúd á 3 öl, így 12 öl, hosszúsága pedig 24 rúd á 3 öl, vagyis 72 öl. A 12 X 72 öl pedig a királyi hold nagysága (ld. 4.27.3). Természetesen lehet véletlen is az egyezés, de nem valószínű. Gondoljunk arra is, hogy az erdőt — mert erről volt szó — az esctimációk királyi holddal