Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

becsültették (ld. 4.27.3, 4.61). Vagyis - akkor és ott -1 nyíl - 1 királyi hold = 84 ár lehetett. A királyi holddal való egyezés pedig még arra is utal, hogy e nagyság, etalonostól, jóval korábban alakult ki, XVI. századi — ha nem korábbi — létezése nagyon valószínű. Az adat azonban azt is igazolja, amit a dédácsi és soproni eset is bizonyított: a nyíl, vagyis a terület kiosztandó egységnyi nagyságát mint részt, pontosabban: a részegységet tényleges földmérték szerint állapították meg, nem pedig az igényjogosultak száma szerint. Ennek viszont látszólag ellentmond az aradi adat, mely szerint a résztvevők számával a nyilak száma is szaporodik. Mit érthettek e kitétel alatt? Elvileg azt is, hogy a közös földterületet több részre: nyílra kell osztani. Ha ez így van, akkor viszont minden osztáskor — minden évben — meg kellett pontosan állapítani a jogosultak számát (népszámlálás, és kik a jogosultak? ), és elosztani vele a területnagyság adatát (de azt pontosan ismerni kellett, méghozzá valamilyen földmértékben!), vagyis kiszámítani a részegység területnagyságát, és ezt a területegységet minden esetben pontosan kimérni. Mi szükség volt erre a komplikált eljárásra, és ugyan ki végezte volna el minden faluban, pl. a XII. században? Sokkal egyszerűbb volt az a módszer, hogy a területegység nagyságát már a legelső alkalommal kijelölték, s azt mezsgyével — a fűkötél kifejezés utal rá -, kőrakással, valamilyen határjellel megjelölték. Minek alapján? A művelési egység kellett hogy kialakítsa a részjogosultak mérőszámát, a teljes gazdasági rendszert, természetesen a határhasználat kezdetén. Ez a rendszer a munkaerő-egységet kifejező telek és a hozzátartozó külsőség, annyi föld, amennyit az egység megművelhet (ld. 4.46 is). A külsőség közös volta a kapacitáson nem változtathat, az egységnyi-nagyság megmarad. Logikus, hogy a nyíl meghatározott földnagyság volt. Ha viszont a munkaerők, vagyis a kapacitás, illetve az azt kifejező telek száma növekszik, akkor a művelhető területnagyság is növekedhet. Növekedhet a közös területnagyság is, amíg a határ megengedi. Az aradi adatot így kell értelmeznünk, s a XIII. század legelején erre még volt lehetőség. Amikor már nem, elvileg lehetséges az egyszeri újrarendezés: az egységnyi nagyság újbóli megállapítása - így a nyíl kisebb földterületet jelölt. E rendezés azonban legfeljebb több emberöltőnként valószínű, de nem évenként. Ez mindenkor a gazdasági kapacitás-egység: a telek nagyságának (ld. 4.46) a függvénye, s az eredmény az, hogy a részegységből mennyit kap a részesedő: hány nyilat? így változik az osztásegység területnagysága. A nyíl tehát huzamos időn keresztül azonos területnagyságot jelölő földmérték is. S jellemző, hogy pl. Debrecenben még századunk legelején is a tanyaföldet, sőt a kerti szőlőt még nyíllal mérték. A tanyaföldnél 1 nyilas 9000 bécsi négyszögöl, így 3,2 hektár volt, a szőlő pedig 400-770 négyszögöl, így 14-25 ár.

621 4.40 OKTÁL Lényegében törtszám, az egész szám nyolcadrészének a neve. A történeti-etimológiai szótár szerint a hasonló jelentésű bajor-osztrák octayl szóból származik, ez viszont a latin octale (nyolcad) fejleménye. Lehet. Véleményem szerint azon15* 227