Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
II. Andrásnak a zalai Gebarthra vonatkozó 1231. évi oklevelében a negyedik latin meghatározás található: „cum terris udvornicorum per herbas dividitur, quinquaginta iugera terrarum". 607 A füvönosztás ugyanis nyilasosztás. Választott bírák Pannonhalmára vonatkozó 1236 körül kelt oklevelében olvasható az első magyar megnevezés: „de quadraginta funiculos, quod vulgo fiu vocatur, sex darentur populis regina, et relique divideretur . . . per médium". 608 Tehát fű, az osztályrésznek itt fű a neve, amelyet funiculus szóval latinosítottak. Vagyis fűkötél értelmű, a valóságban azonban nyíl: a 40 nyílból hatot kapnak a királyné népei, a maradékot pedig a másik két fél felezi. A másik magyar kifejezés először a Tihanyi konventnek a zalai Paloznakra vonatkozó 1322. évi oklevelében olvasható: „prefatas terras suas emptitas in eadem Paloznuk et alias ipsum contingentes uulgariter cum fyuketel divisas". 609 Fűkötéllel, vagyis nyíllal osztották. A német kifejezés Sopron város 1379. évi összeírásában fordul elő először, s egyúttal viszonyszámot is kapunk e forrásból. A város közösben bírt szántóföldjeit 10—10 (belvárosban-külvárosban) „Saylmazz"-ra osztották, 1—1 kötél pedig 10 egész házra oszlott, továbbá: „hat yecz haus in der selben Saylmazz III yewchart". 610 Ezek szerint 1 Seilmass, vagyis fűkötél, tehát nyíl az 30 hold. E terület szokásos holddal (ld. 4.27.2) 8 hektár, királyival (ld. 4.27.3) 25 hektár, a helyi hold átlaggal (ld. 4.27.4) 22 hektár. A korábbi hasonló adatra gondolva az első lehetőséget tarthatjuk a legvalószínűbbnek. A közkeletű magyar név — amelyik latinul (sors) 1202-ben már szerepelt — először csak a XV. század elején fordul elő. Ung megye 1405. évi oklevelében olvasható: „quandam particulam térre Nylas vocatum". 611 Területnév tehát már, bizonyítja régiségét. S hogy ne legyen kétségünk az azonossságra, vulgo szó bizonyít (egyúttal még mást is). A Leleszi konventnek a zempléni Kisrozvágyra vonatkozó 1418. évi oklevelében található: miután a szántót holdban megadta, írja: „necnon sex mensuris nyl dictis sorté missis, videlicet in pratis seu fenilibus". 612 A nyü tehát mérték, amelyet a rétnél, kaszálónál alkalmaztak, nyilván ez volt csak közös. A Kolosmonostori konventnek a kolosi Szucsákra vonatkozó 1463. évi oklevelében újabb magyar kifejezés olvasható: „iure ad eandem domum pertinere debentibus videlicet iuxta diuisionem et consuetudinem aliarum domorum in eadem habitarum ac sortem wlgo Nylholkewlthy". 613 Szép, tömör kifejezése az egész osztásmódnak: ott lesz a rész a közösből, ahol a nyíl juttatja. Lehetséges, hogy csak — kisebb-nagyobb — táji kifejezés, de lehetséges, hogy országosan dívott, és nagyon valószínű, hogy jóval korábban született, mint a feljegyzés időpontja. A hatodik magyar megnevezés előfordulására Barlabássy Lénárt erdélyi alvajdának a Fehér megyei Sárdra vonatkozó 1518. évi oklevele szolgáltat adatot: „in territorio possessionis Sard super Loffenyl Vocato". 614 Nyilván a megkülönböztetés szüksége adta a nyfl jelzőjét, mert a falu földje már nem volt egészen közös: másutt volt a lófő és másutt a gyalogszékelyek földje. 15 Bogdán 225
