Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

az ^4 8 kötélnél kisebb adatunk látszik, a mondottak értelmében megbízhatóbbnak. Ha ennek alapján tájékozódásul tovább számolunk, hatos számrendszer esetében 54, nyolcasnál 56, tízesnél pedig 50 lenne az egész. Vegyük az utóbbit és a földmértékként alkalmazott kötél (ld. 4.32) nagysághatárait (1049-8442 m

2

). így számolva 1 likó 21-169 m

2 között változhatott. Úgy tűnik tehát, hogy kis területet jelölt. Befejezésül tegyük hozzá, hogy a likó, mint kis területmérték, nemcsak a kötélnek, hanem a sajátos horvát mértéknek, a metinek is kisebb része. A metiről pedig tudjuk (ld. 4.36), hogy kb. 1 hold nagyságú volt, de azt már nem tudjuk, milyen hold ez. így ennek segítségével sem boldogulunk. Az 1

J2i meti (mint maximális előfordulás) alapján a likó nagyságára nem következtethetünk. 4.34 MEDIA Lényegében törtszám, az egész szám felének egyik latin neve. E jelentésében bármely felezhető egésznek egyik része. Következőleg különböző mértékfeleknek a neve. Részint megmaradt jelzőnek a mérték vagy az azt helyettesítő rész kifejezés mellett, részint önállósult. Az űrmértékeknél már annyira, hogy a magyar név nem is utal erre a felező viszonyra — mindkettő más jelentésű —, mintegy meg is szakítják a kapcsolatot, s ez a hajdani fél rész már másik nagyobb egységhez kapcsolódik, és egészen más viszonyban. Ezen űrmérték-egység latin neve média. E szó viszont Szikszai tanúsága szerint már a XVI. században iusta értelmű, és magyarul iccét jelent (Bartal is, Marton is így adják). Egy icce viszont i

f% pint.

514 A pintet tehát felezi az icce, így a latin média név, mint hajdani jelző, logikus. Magyarul már nem. A történeti-etimológiai szótárunk szerint a XIV. század végén feltűnő icce szavunk feltehetően a latin justitita—jutia-justa hasonló jelentésű szóból származik, a pint viszont Bárczi szerint szintén a XIV. század végén feltűnve, az újfelnémet hasonló jelentésű pint(e) szó átvétele. Továbbá: az icce elválva a pinttől önállósul, de nem ez, hanem az icce — több esetben csak az icce — lesz egysége a nagyobb űrmértéknek. Bormértéknél alapegység, az akónak, vedernek 10—50-ed, illetve 74—84-ed része, a gabonamértéknél pedig 4—100-ad része a köbölnek, mérőnek.

515 A földmértéknél a média ekkorát nem rugaszkodott. Kezdjük a vizsgálatot a terminológiával. Hazai latin szótárainkban a dimidius, medius, semi szavak jelentése: a fél általában, mérték vonatkozással Szikszóinál Mártonnál, Bárfainál csak a média szerepel, mindegyik icce — űrmérték — jelentéssel. Okleveleinkben két szó dívik, mindkettő mindig jelző (számjelző), önmagában nem szerepel. Ritkábban használt, de korábban jelentkező, a dimidia, szőlőnél először 1322-ben,

516 teleknél 1492-ben

517 fordul elő. Gyakoribb a média, teleknél először 1438-ban,

518 szőlőnél 1475-ben

519 található. Magyarul területjelölésként először 1349-ből ismerjük: „Feelerdeu",

5 2 0 földmértéknek nevezhetően 1358-ból: „Felteluk".

521 De magyarul sem dívott önállóan, mindig jelzője a vonatkozó nagyobb egységnek, amellett ritkán is használják.