Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
utána pedig „Registrum super fenilia de Hohlthowcz" címmel nevenként sorolja a kaszálót „meth et ... lyko" mértékben adva annak nagyságát. s 12 A likó tehát ez esetben a teleknél a kötélnek (ld. 4.32) mint általános, de jobbára horvát nyelvterületen dívó nagyobb földmértéknek, a kaszálónál pedig a metinek (ld. 4.36), mint sajátos horvát nagyobb földmértéknek kiegészítő, kisebb része. Legnagyobb mennyisége a teleknél 48, a kaszálónál 27 likó volt. Ez a forrás a problémánk megoldásához több segítséget nem ad. A másik forrás a szintén horvát-szlavón területre vonatkozó 1525 körül kelt liberjegyzék. A nevenkénti sorolásnál a teleknagyságot funiculus-jugerum—lyko tagolásban közli. Két tételben summázott. Az egyik: Juniculos 24 ft. 10 d. 60 - jugerum 64 ft. 5 d. 76 - lyko 18 d. 90", a másik: „funiculos 14 ! /2 - jugerum 33 1 /* - lyko 46^2 Summa ft. 11 d. 48^2 "s 13 A Ükó tehát ez esetben is kegészítő kisebb mérték, de közéje és a kötél közé itt beiktatódott a hold, tehát ennek a kisebb egysége. A legtöbb likó 8*/2 volt. Az első summázás adatait átszámolva 1 kötélre 44 2 / s dénárt, 1 holdra 9 és 1 likóra 5 dénárt kapunk. Ennek alapján a likó a kötélnak 8,8-ad, a holdnak 1,8-ad része lenne, illetve kerekítve: mintha 2 likó 1 hold, 10 likó pedig 1 kötél lenne. Csakhogy ez esetben a summázásoknál, az összeadás szabályainak megfelelően, a likót holdra, illetve a holdat kötélre váltotta volna át. A summákban viszont nem így szerepel, s nem is egyezik, még csak nem is közelíti az előbb számolt kötél—likó viszonyt. Mindkét adatot tekintve csak a következőket állapíthatom meg. A likó horvát nyelvterületen a kötélhez hasonlóan hosszmértékből lett földmérték (a szélességmérés - ld. 2.31 — következményeként) mint annak kisebb része. (Ezért nevezhetnénk kiskötélnek, de ilyen földmértékre csak Abaújból 1587-ből volt egy adatunk: a nagykötél fele 1 J2 hold, illetve 2 köböl nagyságú — ld. 4.27.4,4.31,4.32 —, azonosításra nem alkalmas, analógiának is kevés.) 1472-ben a legtöbb likó 48, így 1 likó ^4 8 kötélnél valamivel nagyobb lenne. 1525-ben pedig a summázások alapján kisebb, mint V47 hold, amelyik viszont 1 /e4-nél kisebb része lenne a kötélnak. Tegyük hozzá: az első esetben bizonyosan átszámolták volna, illetve kötélnek írták volna be a kötél nagyságát elérő likót, vagyis: a 48 likó még bizonyosan nem érte el a kötél nagyságát. A másodiknál azonban ez már nem bizonyos. Lehetséges, hogy mindegyiket önmagában adták össze, és nem váltották át a megfelelő számú likót a nagyobb egységre, a holdra s ezt pedig a kötélre. Erre kell gondolnunk, mert nagyon valószínűtlen adat az, amit a hold—kötél viszonylatban kapunk, s jegyezzük meg, hogy az eredeti summázás éppen ennél a mértéknél nem egyezik a felsorolt adatokkal (a másik két mértéknél pontos a summa). Ugyanis az első summánál nem 64, hanem csak 59^2, a második summánál nem 33 V2, hanem csak 11 hold a helyes összeg. Ettől függetlenül: leírta a hold mennyiségét, fgy 1 kötél 64 holdnál nagyobb terület lenne (fél ekealja). Képtelenség (ld. 4.32). Az látszik tehát bizonyosnak, hogy a summázásnál nem számolták át a mértékegységeket. Marad támpontnak a legtöbb likó - 8^2 - és a taksa szerinti viszonyszám — kerekítve 10 likó az 1 kötél. A kettő önmagában elfogadható lenne, de a korábbi adattal nem egyezik, és ilyen nagy - ötszörös — különbség a kis mértékegység esetében már nem valószínű. Egyébként is
