Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
Még hangsúlyozza is az Esztergomi keresztes konvent Párkányra vonatkozó 1268. évi oklevele: „terram sufficientem pro uno aratro, non mensuratam, sed uno aratro sufficientem". 157 Vagyis 1 ekealja, de nem mérve, hanem amennyi 1 ekéhez elegendő, természetesen az esztergomi Párkányon. Szintén körülírás van IV. Bélának a győri Tátra vonatkozó 1269. évi oklevelében: „terram ... sufficientem culture trium aratrorum". 1 s 8 Félreértés miatt kell idézni a Győri káptalannak a soproni Ligvándra vonatkozó 1346. évi oklevelét: „terram usui uni aratro sufficientem Kwblusfeld vocatam in possessione Nygwan, nominata." 159 Belényesy ugyanis az adattal kapcsolatban ezt írta: „Egy eke által egy nap alatt felszántható földterületnek, vagyis egy hold földnek köblös föld volt a neve s ez is azt mutatja, egy holdba ekkor már kb. egy köböl magot vethettek". 160 Kezdjük azzal, hogy a latin szövegben az egy napról szó sincs. Aztán: a körülíró kifejezést (usui uno aratro) más helyen maga Belényesy is — helyesen — ekealjának tárgyalja. Tehát nem holdról, hanem ekealjáról van szó. Végül: ha Belényesy következtetése helyes lenne, akkor a nagyságrendtől függetlenül is igaznak kellene lennie. Logikája szerint tehát azt kellene mondanunk, hogy mivel 1 ekealja földnek köblös föld volt a neve, ez azt mutatja, hogy egy ekealja — minimális esetben is kb. 34 hektár (így kb. 58 kat.hold) — földbe 1 köböl, így maximálisan is csak 1250 liter magot — így pl. 189 kg búzát — vetettek volna. Nyilvánvalóan képtelenség. Belényesy idézett megállapítása tehát sajnálatosan téves. Az elnevezés okával a köblös mértéknél foglalkozom (ld. 4.31). A körülíró meghatározáshoz kapunk lényeges adatot a Pannonhalmi konventnek a komáromi Szomorra vonatkozó 1349. évi okleveléből: „terras suas arabiles videlicet quantum per anni circulum unum aratrum possit perarare". 161 Egy esztendő (természetesen gazdasági év) tehát az ekealja meghatározásánál az időfaktor, — mint ahogyan a holdnál az egy nap (ld. 4.27). S ez érthető is. Az 1 év alatt 1 ekével megművelhető földterület tehát az 1 ekealja. A konkrét szántási idő természetesen jóval kevesebb ennél. Ezen időtényező és a területnagyság közötti kapcsolattal majd később foglalkozom A helyi ekealja konkrét meghatározásának módjára, s egyúttal viszonyszámra kapunk adatokat a Veszprém megyei noszlopi nemesek 1423. évi peréből. Kompolti István országbíró t Jk. elrendeli, hogy „terram quatuor aratrorum usualium et non regalium ... ad instar aliorum iobagionum inibi circumiacentibus villis non maius, nec minus, sed usu et mediante mediocritate térre aratris singulis arantium . .. extradare debere". 162 Vagyis a 4 ekealját a Noszlop környéki jobbágyok átlagos ekealja nagyságával mérjék ki. A parancsot végrehajtó Veszprémi káptalan aztán megvizsgálta az azon a vidéken dívó ekealjak nagyságát, s ezek átlagát (singulis aratris mediocri usu arantium) véve jelenti az országbírónak, hogy „centum et sexaginta iugera [vagyis a 4 ekealja] ad quodlibet aratrum quadraginta [ti. iugera] reliquissent et comisissent". 163 Vagyis Noszlop vidékén 1 helyi ekealja = 40 helyi hold, ami a helyi holdak (ld. 4.27.4) átlagával (0,7318 ha) kb. 29,31 hektárnak felelhetett meg. Ez a helyi ekealja tehát meglehetősen kicsi volt, kb. J / 4 királyi ekealja. Érthető, hogy az oklevél hangsúlyozta: „non regali mensura" a mérték.
