Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
A helyi ekealja s körülíró meghatározása még a XVI. század végén is dívott. így szerepel pl. a pozsonyi Stompfa 1592. évi összeírásában: „Habét dominus terrestris ... ad allodium agros et terras arabiles ... quorum quamlibet quotannis arare solent 150 aratris". 164 Vagyis a meghatározás: amennyit x eke évenként szokott felszántani, természetesen Stompfa környékén. A helyi ekealjánál tehát megkaptuk az ekealja ősi, egyben általános nagy ságmeghatározását. Ez a nagyság viszont függ a földtől, így a vidéktől és függ az ekekapacitástól, s ennyiben a kortól is. Határozottabban két adatot kaptunk. A honti Ledény környékén a XIII. század első felében kb. 52 hektár, a veszprémi Noszlop vidékén pedig a XV. század első felében kb. 30 hektár lehetett 1 ekealja. 4.24.5 Összefoglalását az ekealjára vonatkozó adatainknak néhány kiegészítő megjegyzéssel szükséges bevezetni. Az ekealja az ekés művelésnek munkaigény szerinti mértéke, nevét és egységnyi nagyságát a szántási gyakorlat adta. A tárgyalt korszak hazai gyakorlatában kezdetben — funkció szerint — a szántónál, később más művelési ágnál is alkalmazták, elsősorban — aztán egyre inkább csak — a becsünél, szántóra, erdőre, ritkábban a birtok egészére is, amit a nagyságrend érthetően magyaráz. ügy ítéltük, hogy ősi, honfoglalás előtti mérték. Letelepülés után három rendszere alakult ki: a szokásos, a királyi — mindkettő országosan dívik — és a helyi ekealja. Nincs tudomásunk arról, hogy bármelyik rendszeregységnek is — eltérően a holdtól — elvi etalonja lett volna. S ez érthető. A nagyságát az egységnél megadott holdak száma (viszonyszám) határozta meg. A szélső határ — kerekítve: 30—127 hektár. Négy szerező a határérték-különbség, a holdnál csak háromszorozó (ld. 4.27). A szokásos ekealja — az általános adatokat is figyelembe véve — 120 szokásos hold, így 35 hektár (esetleg 150 szokásos hold, így 42 hektár). A királyi ekealja 150 királyi hold, így 127 hektár. A szokásost négyszerezi. A helyi ekealja konkrét nagyságára csak két adatunk van. Az egyik a XV. századi noszlopi ekealja 40 helyi holddal, így ez kb. 29 hektár, a másik a XIII. századi ledényi ekealja 110 helyi holddal, így ez kb. 53 (esetleg 81) hektár. Általában az ősi mértéket határozzák meg ősi módon: akkora föld, amekkorát 1 — mezőgazdasági — év alatt 1 eke felszánthat. De ez a kapacitás a letelepülés után tájanként változó földnagyságot ad. Végezetül meg kell említenem, hogy e földmértékkel, nagyság problémájával a vizsgálataimban említetteken kívül mások is foglalkoztak. Név szerint szükséges említeni a következőket. Hóman a holddal együtt, néhány adattal tárgyalja, de számításai meghaladottak, mert helytelen holdnagyságon, illetve a Werbőczi-féle araszon alapulnak. 165 Bendefy a témaválasztáshoz viszonyítva alignyi adattal, a holddal keverten tárgyalja e mértéket, metrikus nagyságot nem ad. 166 Wellmann számításai 167 szintén a Werbőczi-féle araszból számított holdon alapulva, szintén meghaladottak. Maksay röviden foglalkozik vele, metrikus nagyságot nem ad. 168 S hogy az arasz nagyságának pontatlan ismerete e nagyságrenden már milyen különbséget okoz, érdemes megemlíteni, hogy e 150 királyi holdas királyi ekealja Hómannál 81 hektár, 169 Wellmannál 120,4 hektár, 170 Huséavánál pedig 119,72 hektár 171 - szemben 126,63 hektárral.
