Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
iugera", 109 tehát 250 hold. III. András Keychre vonatkozó 1297. évi oklevelében „centum et quinquaginta jugeribus térre" szerepel, 110 tehát éppen 150 hold. Ugyanennyi Somogy megye 1306. évi oklevelében: „terrarum . . . centum et quinquaginta jugera in se continentem". 111 S hogy a felső határt is említsem, a Kalocsai káptalan 1434. évi oklevele szerint a Tolna megyei birtok „ad duo millia jugera terrarum se extendentem", 112 vagyis 2000 hold. Ugyanakkor alkalmazták a tört számú ekealjat is. Pl. a Veszprémi káptalan Vámosra vonatkozó 1207. évi oklevelében: „terra tota sufficiens ad duo araira et dimidium", 113 tehát 2 1 h ekealja. Ilyen a legkisebb előfordulása is e mértéknek. Elsőnek II. Béla Dömösre vonatkozó 1135. évi oklevelében: „terram dimidii aratri dedit", 114 tehát l h ekealja. S ezzel a második megjegyzésnél vagyunk. Az alsó határ tehát ekealja, az előbbi váltószámmal 60 hold, illetve az átlaggal 23,10 hektár. A felső határ ezen általános adatoknál IV. Béla Leznarára vonatkozó 1254. évi oklevelében olvasható: „terras ... ad viginti quinque Aratra sufficientes ... ad triginta Aratra sufficientes", 115 vagyis 25, illetve 30 ekealja. Az utóbbi a 120-as viszonyszámmal 3600 hold, illetve az említett átlaggal 1386 hektár. Szükséges még arra is felhívni a figyelmet, hogy az ekalja mérték a XIII. század végéig gyakori, a XIV. században ritkul az alkalmazása, a XV. században is ritka, főleg a becsüknél, s inkább erdőnagyság meghatározásánál használják. Szántóknál inkább a körülbelüli alkalmazással. Pl. Marosszék 1511. évi adománylevelében: „terris . .. pro uno aratro aut duobus vei circa sufficientem". 116 Másik példát a késői előfordulásra. Felicére vonatkozó 1586. évi registrumban írták: „Felica dividitur haec possessio in tria aratra". 117 4.24.2 A szokásos ekealjáxa, sajnos nagyon kevés adatunk van. Első kétségtelen említése is késői, XV. századi. Van ugyan XIII. századi adatunk is, csakhogy ez az adat nem megnyugtató. IV. Béla Komorra vonatkozó 1267. évi oklevelében olvasható: „cum quali scilicet mensura Regali aut vsuali premisse quindecim aratra deberent mensurari". Ezt azonban Zsigmond 1435. évi átírásában írták és tartalmilag. Wenzel megjegyzi, hogy Palóci Máté országbíró 1431. évi oklevelében ezzel kapcsolatban ez áll: „prelibatam terram ad quindecim aratra sufficientem . .. non cum Regali, sed vsuali mensura extradari et mensurari deberet". 118 Szentpéteri viszont közli az 1270., illetve 1582. évi átírásban fennmaradt teljes szöveget, és ebben a vonatkozó rész ez: „ipsa terra sit sufficiens quindecim aratris", és sorolt indokai alapján megállapítja, hogy az oklevél gyanús. 119 Tehát az 1435. évi tartalmi átírásban királyi vagy szokásos az ekealja, az 1431. évi oklevélben nem királyi, hanem szokásos, az 1267. évi eredetiben pedig egyik jelző sem szerepel, de az oklevél gyanús. S hozzáteszem: Várasd megyének Komorra vonatkozó, IV. Béla adományát említő 1433. évi oklevelében pedig ez van: „quindecim aratris terrae usualis mensurae". 120 Ezek alapján csak úgy értékelhetünk, hogy XIII. századi előfordulás nincs, csak XV. századi, de ez esetben is problematikus az adat. Az első és egyben az utolsó, de viszonyszámot is közlő kétségtelen adatunk a Veszprémi káptalan Telekire vonatkozó 1429. évi oklevelében olvasható: „terras semper per iugera usualia commetatas, pro quolibet videlicet aratro centum et quinquaginta iugera usualia ... habere commisissent", s megmondja az oklevél azt is, hogy ez a
