Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

3.5 ÖSSZEFOGLALÁS 3.51 Általában. Utalva a 2. fejezetben mondottakra, itt csupán az előzőkben tárgyalt hosszmértékeket foglalom össze, illetve vizsgálom összefüggésben, majd bemutatom típusait, végül pedig ismertetem a konkrét viszonyukat, vagyis a mértékrendszereket. E témával természetesen csak hazai vonatkozásban foglalkozom, a külföldieket csak annyiban említem, amennyiben a hazai mértékekre, illetve rendszerekre esetleg hatással voltak. Soroljuk fel hosszmértékeinket metrikus nagyságrendben, természetesen csak az ismerteket és a fenntartandók fenntartásával. Az adatokat az áttekintés egysége érdekében méterben közlöm. 0,0195: ujj, királyi - 0,026: hüvelyk, királyi - 0,0781: tenyér, királyi - 0,1954: arasz, királyi - 0,3126: láb, királyi - 0,5840: rőf, budai 0,6200: rőf, eperjesi - 0,6552: rőf, királyi — 0,6738: rőf, selmeci — 0,7830: rőf, pozsonyi - 0,9378: lépés, királyi - 1,8756: kettőslépés, királyi - 1,8: öl, szokásos 2,02: öl, bánya - 2,3: öl, erdő, öl, körmöci - 3,126: öl, királyi - 4,5-4,6: rúd 18-26: vég - 30-40: kötél - 185: stádium - 420-1050: bála - 8000: mérföld, magyar. A 15 féle mérték a legkisebbtől a legnagyobb távolságig a kor igényét kielégítően megadta a mérés lehetőségét. Bőséges a választék. S ha a pontos metrikus nagysággal nem ismert mértékeket is figyelembe vesszük, mondhatjuk, hogy alkalmasak — egymás kiegészítésével különösen — a finomabb különbségek meghatározására is. De mondhatjuk azt is, hogy e mértékek jellemzőek. A pontosságigényt pedig jellemzik a távolságjelölési módok: a hold, telek földmértékek hosszmértékként való alkalmazása, valamint a.kőhajítás, nyíllövés, botdobás, kopjahossz, puskalövés és a távolság általános, önmagában való alkalmazása. Az eredet szempontjából ősi, honfoglalás előtti hosszmérték csak egy, az erdőöl, a többi külföldi átvétel, csupán nagyságadataikban sajátosan magyarok. Ezt a nagyságadatot aztán az egyes mértékeknél a helyi szokás helyileg tovább sajátítja. Érthetően a rőfnél, a legfrekventáltabb (kereskedelmi) mértéknél sokasodik a méretadat. Tekintsük át hosszmértékeinket az első okleveles előfordulás időrendjében. 1091: öl - 1141: rőf - 1211: mérföld - 1329: kötél - 1243: rőf, esztergomi - 1244: ujj, (királyi) - 1255: vég — 1257: tenyér, (királyi) - 1262: lépés - 1270: öl, királyi — 1278: öl, körmöci - 1279: hüvelyk, (királyi) - 1288: öl, budai - 1295: rúd - 1318: öl, erdő- - 1345: arasz - 1347: öl, zágrábi - 1354: arasz, királyi — 1355: mérföld, magyar - 1355: bála - 1366: láb - 1381: öl, szokásos - 1387: öl,helyi - 1392: rőf, királyi - XIV. század: öl, bánya - XIV. század: mérföld, német - XIV. század: rőf, selmeci — 1400: stádium - 1413: lépés, királyi - 1413: kettőslépés, királyi — 1426: 9* 131