Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

mérföld, magyar — 1476: rőf, trencséni — 1489: rőf, brassói — 1489: rőf, szász — 1490: rőf, besztercebányai — XV. század: rőf, késmárki - 1510: rőf, pozsonyi — 1522: mérföld, magyar, kis — 1524: rőf, soproni - 1537: rőf, körmöcbányai — 1542: rőf, eperjesi - 1549: rőf, kolozsvári — 1555: láb, királyi — 1563: rőf, kassai. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy e kronológia alapján azt állítsuk, hogy az egyes mértékeket az adott időpontban ismertük csak meg, illetve kezdtük azokat használni. A dolog természetéből következőleg, különösen a hosszmértékeknél érvényes az a bevezetőben (ld, 1.4) kifejtett, s később többször is említett megállapítás, hogy az első okleveles előfordulás csak esetleges, nem bizonyítja, nem jelenti a vonatkozó mérték tényleges használatának a kezdetét. A gyakorlati alkalmazás minden esetben bizonyosan megelőzte azt, egyes mértékeknél századokkal. Jellemző példa az erdőöl. E honfoglalás előtti mértékünk első okleveles előfordulása 1318. A kronológia éppen ezt az esetlegességet bizonyítja. Kíséreljük meg felhasználási, alkalmazási terület szerint csoportosítani a hosszmértékeket. Egymás kiegészítésére valamennyit használták, a stádium és a mérföld mértékeket érthetően alig. A kiegészítés módszerével a finomsági igényeket kielégíthették. Egyéb felhasználási területek, a mértékek betűrendes sorolásával: Etalonhoz: arasz, öl, rőf. Mérőeszközhöz: kötél, rúd. Űrmérték nagysághoz: arasz, előarasz, hüvelyk, tenyér, hüvelykes tenyér, ujj. Nagyobb távolsághoz: kötél, lépés, kettőslépés, mérföld, rúd, stádium. Nagyobb tárgyhoz: öl, rőf. Kisebb tárgyhoz: arasz, előarasz, hüvelyk, tenyér, hüvelykes tenyér, ujj. Kereskedelemben: bála, rőf, vég, ritkábban láb. Műszaki területen: kötél, láb, öl, rőf, rúd, ritkábban arasz, hüvelyk, tenyér, ujj. Földmérésnél: kötél, lépés, kettőslépés, öl, rőf, rúd. 3.52 A mértéktípusok az alakulás módja szerint két csoportra oszthatóak: természetes és mesterséges típusra (ld. 2.23 is). A természetes típushoz tartozó hosszmértékek az emberi testtől származnak — emberszabásúak, antropometrikusak —, nevüket is innen kapták. Egy részük a test, testrészek közvetlen és statikus alkalmazása, azok objektivizálása útján, másik részük a test teljesítőképessége, dinamikus mozgása, illetve annak természetes meghosszabítása alapján keletkezett. E típushoz hosszmértékeink többsége tartozik. Vegyük sorra e mértékeket, a fentiek szerint tagolva, azon belül nagyságrendben, közölve a kerekített metrikus értéket méterben, valamint az első okleveles előfordulás keltét. Ujj: 0,02 - 1244; hüvelyk: 0,03 - 1279; tenyér: 0,08 - 1257; arasz: 0,20 - 1345; láb: 0,31 - 1366; rőf: 0,62-0,78 - 1141; öl: 1,8-3,1 - 1091; illetve lépés: 0,94 1262; kettőslépés: 1,88 - 1413; és ezek sokszorosai: stádium: 185 — 1400; mérföld: 8000- 1211. A mesterséges típushoz tartozóak lényegében a természetes mértékek kiegészítései, illetve gyakorlati célú átalakításai azon a nagyságrenden, amelyben az emberi test adta lehetőség kevés vagy alkalmatlan.