Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
esetben, mivel jelző nem volt, a posztó-, vagyis a kisebb rőföt tételeztük fel, a vászonrőffel még nagyobb lenne a metrikus érték. Azonnal szembeötlik Szmink adatának a képtelensége: 2 m nagyságú rőf! Ilyen nagy rőf nem lehet, mert akkor már öl a neve. Lehetséges az, hogy Szmink esetleg rosszul értelmezte a forrást — talán ott ulna volt —, és tényleg ölről van szó a sing esetében? Nem lehet, mert a budai sing az rőf volt, a kereskedelmi mérték. Aztán: ha a bécsi rőf is öl lenne, akkor majd 5 m lenne ez a mérték, ami szintén képtelenség. Továbbá: Szmink azt is mondja, hogy 3 budai sing = 1 nagybányai öllel. 456 Nos, először is itt már ölről van szó, másodszor pedig ha a sing öl lenne, akkor az arány alapján a nagybányai 6 m hosszú lenne, ami szintén képtelenség. Meg kellene tehát nézni Szmink forrását, de azt nem közöl. Hivatkozott rendelete nincs meg Schmidt művében, 4 5 7 a Corpus Jurisban sem, és Kolosváry-Óvári sem ismerik. De Wenzel 1880-ban így írt: „Nagy-Bányán és Felső Bányán egy bányarendtartás volt, mely egy ottani: 1535-ki ügydarabban e cím alatt említtetik: »königlicher Mayestát zu Hungern etc. Bergordnung in Neustadt vnd Mittelberg.« Azonban minden igyekezetem mellett sem sikerült eme bányarendtartás szövegét feltalálnom, vagy tartalmáról közelebbi tudomást szereznem. Az arra történt hivatalos hivatkozásból csak azt tudjuk meg, hogy német nyelven volt szerkesztve s hogy 56 cikkből állott." 458 Tegyük hozzá: a hivatalos hivatkozás forrását Wenzel sem közli. Ezt az 1535. évi bányarendtartást viszont Takáts megtalálta Bécsben, és a léhenről szóló cikkében idézi is: „die perglachter .. die soll habén hinfürt drey ofner eln", csakhogy nem különbözteti meg a felső-magyarországi, vagyis selmeci és az erdélyi, vagyis nagybányai mértéket, és a kettőt azonosította, 4 5 9 tévesen. De támpontot így sem kaptunk budai rőf problémánkhoz, csak a nagybányai ölre (ld. 3.29.7). Scheubelius adata szintén helytelennek bizonyul, mert 92 cm-es rőf Európában nem volt, illetve csak a yard ekkora. 460 Egyáltalán nem valószínű, hogy a budai rőf lett volna a másik kivétel. Továbbá: ilyen nagy rőfnek országossá tétele nálunk már eleve kilátástalan volt, így értelmetlen a próbálkozás. A Paumgarner-féle adatok közül a második egyezik Rudolf adatával: 58,4 cm, a harmadik alig tér el ettől: 58,2 cm (mint ahogyan ez esetben a velencei rőf metrikus adata is 1 mm eltéréssel egyezik), az első és negyedik esetben 62,0, illetve 62,2 cm lenne. De tegyük rögvest hozzá, hogy az első az hallomás adata, a negyediknél pedig valószínűleg az a helyzet, hogy a karmazsint és a selymet Bécsben vászon- (tehát nagyobb) rőffel mérték. Meg kell jegyeznem azt, hogy Kúbinyi Buda későközépkori történetének ismertetésénél a budai rőf nagyságát a Paumgartner-féle első adat (1 budai rőf = 0,8 bécsi rőf) alapján, valamint a bécsi rőfnek nem hivatalos 77,3 cm-es nagyságával számolva adta meg, ám ez a nyomda ördöge jóvoltából sajnos sajtóhibás: 64,84 cm. 4 61 Lektori véleményében helyesbíti 61,84 cm-re, és ugyanitt a Paumgartner-féle negyedik adattal, valamint a korábbival azonos metrikus értékkel számolva a budai rőföt 62 cm nagyságúnak ítéli, ezt kötelességem közölni. A Paumgartner-féle második és harmadik adatot, valamint a velencei rőf vonatkozást azonban nem vette figyelembe, s azt sem, hogy a források közül mégiscsak Rudolf a leghitelesebb, ezért és a fent sorolt egyéb indokaim értelmében véleményével nem érthetek egyet.
