Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

I. KORMÁNYOK

Khuen-Héderváry Károly gróf rövid életű, alig 4 hónapos első kormányában szintén magának tartotta meg a belügyminiszteri tárcát és ezenfelül még a király személye körüli miniszterséget is. 19 évi miniszterség után Fejérváry honvédelmi miniszter kimaradt kormányából. Kormányalakításáig 20 éven át volt horvát bán, a saját emberével töltötte be a horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszteri széket. A Széli-kormány 5 tagját átvette kormányába. Kormányát a 6 évvel korábban grófi rangra emelt Tisza István első kormánya követte. Tisza is megtartotta magának a belügyi tárcát, államtitkárrá sógorát, Sándor Jánost neveztette ki maga mellé. 4 hónapig vezette a király személye körüli minisztériumot is, majd ezt átadta elődjének, Khuen-Hédervárynak, kinek kormányából egyébként csak Plósz igazságügy- és Lukács pénzügyminiszter maradt tagja a Tiszakormánynak. Tisza a további obstrukció megakadályozására kierőszakolta a házszabálymódosítás elfogadását, ez azonban a Szabadelvű Párt bomlásához és a koalícióban szövetkezett ellenzéki pártok többségre jutásához vezetett. A Károlyi Sándor gróf vezetése alatt állott agráriusok ti. még 1904-ben kiléptek a kormánypártból és a függetlenségi párthoz csatlakoztak. Az 1905 elején megtartott képviselő-választások a Szabadelvű Párt vereségével jártak, ami maga után vonta a kormány lemondását. Több mint 4 hónapig volt lemondásban Tisza István első kormánya, ami szintén egyedülálló a magyar parlamentarizmus történetében. Az utolsó szabadelvű párti kormányt Fejérváry ún. darabontkormánya követte 10 hónapra, s csak ezután kerülhetett kormányra 1906-ban a koalíció, amikor is - 31 évet meghaladó fennállás után - Tisza István április 11-én feloszlatta a Szabadelvű Pártot, s visszavonult a közvetlen politikai tevékenységtől. A Tisza-kormány lemondását a király már 1905. február 14-én elfogadta, de végleges felmentését csak június 18-án kapta meg. Az uralkodó ti. nem volt hajlandó a koalícióban szövetkezett és így többségre jutott ellenzéki pártok kezébe adni a kormány rudat, mert ezzel a kiegyezés művének fennmaradását és a katonai kérdésekben vallott merev álláspontjának további érvényesülését látta veszélyeztetve. A hosszan tartó kormányválság végül is kormányzati válságot idézett elő. A király legbizalmasabb magyar hívét, a Mária Terézia-rendes Fejérváry Géza báró táborszernagyot bízta meg kormányalakítással, aki mint hivatásos katona kénytelen volt eleget tenni az uralkodói parancsnak és parlamenten kívül álló átmeneti hivatalnokkormányt alakított 1905. június 18-án. Ezzel egyidejűleg végre megkaphatta felmentését a lemondott kormány is, amely eddig kénytelen volt vinni az ügyeket. A Fejérvárykormányt és annak kinevezését a képviselőház már 3 nap múlva, június 21-én alkotmányellenesnek nyilvánította, mire Fejérváry a következő napon lemondott. Lemondását aránylag rövid miniszterelnöksége alatt még háromszor megismételte, de a király kétszer megerősítette állásában, egy ízben pedig lemondásának elfogadása után 34 nappal újból kinevezte őt. Miniszterelnökségének utolsó szakaszára esik az országgyűlés erőszakos feloszlatása, amikor is a királyi biztossá kinevezett Nyíri Sándor vezérőrnagy, az előző kormány honvédelmi minisztere karhatalom alkalmazásával oszlatta fel 1906. február 19-én a képviselőházat. Jellemzően világítja meg az akkori politikai helyzetet, hogy jogilag még ő maga is tagja volt az általa karhatalommal