Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

I. KORMÁNYOK

feloszlatott képviselőháznak, mert mint minisztert képviselővé választották, s bár a tényleges katonai állományba történt visszahelyezése előtt lemondott mandátumáról, a képviselőház üléseinek négyszer egymás után történt elnapolása, majd az országgyűlés feloszlatása miatt lemondása már nem volt bejelenthető a képviselőháznak, tehát tudo­másul sem vehette. Fejérváry közvetítésével másfél hónappal később végül mégiscsak létrejött a meg­egyezés a király és a képviselőházi többség között, így átadhatta helyét az ún. koalíciós kormánynak. A legnehezebb körülmények között, 72 évet meghaladó korban alakított kormányt, ezzel máig is a legidősebb korban hivatalba lépett miniszterelnök és Münnich mellett a legidősebb magyar miniszterelnök. Minthogy csak a kinevezése előtti napon mentették fel a magyar darabont testőrség kapitányi tiszte alól, kormá­nyát azóta is darabontkormánynak nevezik. A dolog természetéből következik, hogy kormányának egy tagja sem volt korábban miniszter. A pénzügyminisztériumot 9 hónapig ő maga vezette ideiglenesen, a többi tárca élére a minisztériumok vezető tisztviselői és főispánok kerültek, honvédelmi miniszter pedig a budapesti honvédkerületi parancsnok lett. Hogy a válság megoldása mennyire nem volt előrelátható, jellemzi Lányi Bertalan igazságügy-miniszter 1906. április 2-án történt lemondása és utódjának aznapi kinevezése, akinek április 3-i eskü­tételét már 5 nap múlva a kormány felmentése és az új kormány kinevezése követte. Az új, koalíciós kormányt a Közigazgatási Bíróság akkori elnöke, Wekerle Sándor volt miniszterelnök és pénzügyminiszter alakította meg, aki mint bíró, abban az időben már hosszú évek óta nem volt tagja politikai pártnak. Belügyminiszter az Alkotmány­párt vezére, Andrássy Gyula gróf lett; földművelésügyi miniszter az Alkotmány párt elnöke, a Szabadelvű Pártból az agráriusokkal kilépett Darányi Ignác; a honvédelmi tárca betöltése csak 6 nappal később történt meg Jekelfalussy altábornaggyal, a honvéd főparancsnok adlátusának helyettesével; a horvát—szlavón—dalmát minisztérium élére 15 napos késéssel került a pár évvel korábban felmentett és 10 éven át volt miniszter fia, Josipovich Géza; az igazságügyi tárca élére a szövetkezett ellenzék vezérlő bizott­ságában a függetlenségi párt jobbszárnyát képviselő Polónyi Géza; kereskedelemügyi miniszter a függetlenségi párt és a vezérlő bizottság elnöke, Kossuth Ferenc lett; a király személye körüli miniszter a néppárt elnöke, Zichy Aladár gróf; míg vallás- és közoktatásügyi miniszter Apponyi Albert gróf, aki 21 éven át volt az egyesült (mérsé­kelt) ellenzék vezére, közben a Nemzeti Párt elnöke lett, s tagja volt a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának és végrehajtó bizottságának. A szövetkezett ellenzék azonban kormányra jutása után alig 4 év alatt elvesztette képviselőházi többségét, a koalíciós kormány tehát kénytelen volt lemondani. (Le­mondását már korábban is, 1909. április 27-én benyújtotta és csak július 7-én kapott újabb kinevezést változatlan összetétellel egy további fél évre.) A Szabadelvű Párt utolsó vezető kormányférfiai (Tisza, Khuen-Héderváry, Lukács) által 1910. február 19-én megalakított Nemzeti Munkapárt elsöprő győzelmet aratott a képviselő­választásokon és ezzel — 4 és fél éves megszakítás után — további 7 és fél évre biztosí­totta a korábbi rendszer folytatását.

Next

/
Thumbnails
Contents