Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

I. KORMÁNYOK

feloszlatott képviselőháznak, mert mint minisztert képviselővé választották, s bár a tényleges katonai állományba történt visszahelyezése előtt lemondott mandátumáról, a képviselőház üléseinek négyszer egymás után történt elnapolása, majd az országgyűlés feloszlatása miatt lemondása már nem volt bejelenthető a képviselőháznak, tehát tudomásul sem vehette. Fejérváry közvetítésével másfél hónappal később végül mégiscsak létrejött a megegyezés a király és a képviselőházi többség között, így átadhatta helyét az ún. koalíciós kormánynak. A legnehezebb körülmények között, 72 évet meghaladó korban alakított kormányt, ezzel máig is a legidősebb korban hivatalba lépett miniszterelnök és Münnich mellett a legidősebb magyar miniszterelnök. Minthogy csak a kinevezése előtti napon mentették fel a magyar darabont testőrség kapitányi tiszte alól, kormányát azóta is darabontkormánynak nevezik. A dolog természetéből következik, hogy kormányának egy tagja sem volt korábban miniszter. A pénzügyminisztériumot 9 hónapig ő maga vezette ideiglenesen, a többi tárca élére a minisztériumok vezető tisztviselői és főispánok kerültek, honvédelmi miniszter pedig a budapesti honvédkerületi parancsnok lett. Hogy a válság megoldása mennyire nem volt előrelátható, jellemzi Lányi Bertalan igazságügy-miniszter 1906. április 2-án történt lemondása és utódjának aznapi kinevezése, akinek április 3-i eskütételét már 5 nap múlva a kormány felmentése és az új kormány kinevezése követte. Az új, koalíciós kormányt a Közigazgatási Bíróság akkori elnöke, Wekerle Sándor volt miniszterelnök és pénzügyminiszter alakította meg, aki mint bíró, abban az időben már hosszú évek óta nem volt tagja politikai pártnak. Belügyminiszter az Alkotmánypárt vezére, Andrássy Gyula gróf lett; földművelésügyi miniszter az Alkotmány párt elnöke, a Szabadelvű Pártból az agráriusokkal kilépett Darányi Ignác; a honvédelmi tárca betöltése csak 6 nappal később történt meg Jekelfalussy altábornaggyal, a honvéd főparancsnok adlátusának helyettesével; a horvát—szlavón—dalmát minisztérium élére 15 napos késéssel került a pár évvel korábban felmentett és 10 éven át volt miniszter fia, Josipovich Géza; az igazságügyi tárca élére a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságában a függetlenségi párt jobbszárnyát képviselő Polónyi Géza; kereskedelemügyi miniszter a függetlenségi párt és a vezérlő bizottság elnöke, Kossuth Ferenc lett; a király személye körüli miniszter a néppárt elnöke, Zichy Aladár gróf; míg vallás- és közoktatásügyi miniszter Apponyi Albert gróf, aki 21 éven át volt az egyesült (mérsékelt) ellenzék vezére, közben a Nemzeti Párt elnöke lett, s tagja volt a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának és végrehajtó bizottságának. A szövetkezett ellenzék azonban kormányra jutása után alig 4 év alatt elvesztette képviselőházi többségét, a koalíciós kormány tehát kénytelen volt lemondani. (Lemondását már korábban is, 1909. április 27-én benyújtotta és csak július 7-én kapott újabb kinevezést változatlan összetétellel egy további fél évre.) A Szabadelvű Párt utolsó vezető kormányférfiai (Tisza, Khuen-Héderváry, Lukács) által 1910. február 19-én megalakított Nemzeti Munkapárt elsöprő győzelmet aratott a képviselőválasztásokon és ezzel — 4 és fél éves megszakítás után — további 7 és fél évre biztosította a korábbi rendszer folytatását.