Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

BEVEZETÉS

jéhez hasonlóan — nála is csak akkor, amikor átadhatta tárcáját utódjának. Külön lapra tartozik azután, hogy ma már nem is annyira kutatással, mint inkább valóságos nyomozással lehetett csak megállapítani, mikor érkezett haza Nyárádi, meddig tartott tehát ténylegesen Rácz minisztersége. Aránylag egyszerű a megoldás az olyan kérdésekben, mint az ideiglenes nemzeti kormány tagjai ideiglenességének kiemelése vagy a megbízás legkülönbözőbb forrásainak egybehangolása. Korábban csak az 1918. november 1-től 1920. március l-ig terjedő egészen rövid időszak mutat ezen az utóbbi téren tarka képet, mert az 1867 és 1918 októbere közti jó fél évszázadban a kormány, illetve a miniszterek működésének jogalapja egységesen a királyi kinevezés volt, az 1920. március és 1944. szeptember közötti kereken negyed évszázadban pedig ugyanígy a kormányzói kinevezés. A két időszak közötti 16 hónap kormányai vezetik csak vissza működésük jogalapját a minisztertanács, az ideiglenes köztársasági elnök, a Tanácsköztársaság különböző szervei, majd a központi munkástanács, a József főherceg-féle „pünkösdi kormányzóság", majd ismét a minisztertanács és a miniszterelnök, tehát valóban a legkülönbözőbb fórumok határozataira, illetve (egy kivétellel) kinevezéseire. Az 1944. december végétől napjainkig terjedő mintegy 30 esztendő ezen a téren végig a legnagyobb változatosságot tükrözi. A kormány, illetve a miniszterek ismét a legkülönbözőbb államhatalmi szervektől nyerték megbízatásukat: az ideiglenes nemzetgyűlés választása, az ideiglenes nemzetgyűlés elnöksége, a Nemzeti Főtanács, a köztársasági elnök, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az országgyűlés, majd ezzel párhuzamosan bizonyos esetben ismét az elnöki tanács kinevezése, illetve 1949. szeptember 5-től választása révén. Az egy évszázadon át érvényes kinevezési rendszer helyébe 1944. december 22-én ideiglenesen, majd pedig 1949. szeptember 5-től véglegesen a választási lép: a kormány működésének jogalapja az országgyűlés, illetőleg az elnöki tanács által történt megválasztása. Az időrendi adatok pontos megállapításának ezzel már amúgy is megnehezített munkáját csak tovább bonyolítja a közzététel kérdésében is mindegyre változó gyakorlat. Amikor úgyszólván naponta megjelent a hivatalos lap, akkor is előfordult az elkerülhetetlen egynapos különbséget néha többszörösen meghaladó késedelem a kinevezések és felmentések közzétételénél. Ez sem okozott azonban különösebb zavart, ha a közzétett kéziratok el voltak látva az egyedül irányadó keltezéssel. Közbevetőleg jegyzem itt meg, hogy még a keltezést sem fogadhatjuk el minden esetben fenntartás nélkül irányadónak, mert sajtóhibák is előfordulhatnak. Például a Magyar Közlöny 1945. november 17-i száma egymás után közli az alábbi kéziratokat: az ideiglenes nemzetgyűlés elnökségének november 15-én kelt határozata, mellyel Miklós Béla miniszterelnököt felmenti; az ugyancsak november 15-én kelt határozat, mellyel Tildy Zoltánt miniszterelnökké kinevezi; a nemzeti főtanács november 12-én (!) kelt határozata, mellyel a Miklós-kormány tagjait felmenti, végül a november 15-én kelt határozata, mellyel a Tildy-kormány tagjait kinevezi. Hogy ez a négy keltezés helyesen csak egyező lehet, tehát a harmadik határozat sem 12-én kelt, hanem szintén 15-én, azt nemcsak a közlés sorrendje bizonyítja, hanem az is, hogy logikai képtelenség, hogy egy kormány tagjait 3 nappal korábban mentsék fel nemcsak a kormány-