Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

BEVEZETÉS

vallás- és közoktatásügyi minisztere, Lovászy Márton 1918. december 23-i lemondása után nyomban felajánlották e tárcát Apáthy István kolozsvári egyetemi tanárnak. Apáthy azonban, mint erdélyi főkormánybiztos, el akarta kerülni azt a látszatot, mintha távozása megfutamodás lenne a fennálló nehézségek és a reá váró kellemetlenségek elől, ezért nem vállalta ezt a feladatot. Elhárította a felajánlott miniszterséget Baloghy Ernő akkori miniszterelnökségi államtitkár is, majd Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója szintén. Juhász-Nagy Sándor államtitkár kinevezésének már újév után felmerült terve református vallása miatt hiúsult meg, ugyanis a vallás- és közoktatásügyi miniszter mindig a lakosság többségét képviselő katolikusok közül került ki, míg a protestánsokat egy politikai államtitkár képviselte mellette, abban az időben éppen Juhász-Nagy. A nemcsak hogy református vallású, hanem a minisztériumban éppen a reformátusokat képviselő államtitkárból tehát nem lehetett miniszter, így húzódott a tárca betöltése az új, Berinkey-kormány megalakulásáig, sőt még azután is 3 nappal; a tárca kettéválasztása miatt az élükre kerülő minisztereket eredetileg csak tárca nélküli miniszterekké nevezték ki január 19-én. fgy tehát pontosan egy hónapig volt üres a tárca, anélkül, hogy a folyamatos betöltési kísérletek miatt más miniszter helyettesítési megbízást kapott volna. A másik eset Baloghy György igazságügyminiszter 1919. szeptember 17-i felmentése és Zoltán Béla szeptember 22-i kinevezése között volt, ötnapos időtartammal. A miniszterek időrendi táblázatos névsorának az 1945-től kezdődő legutóbbi három évtizedre vonatkozó pontos és áttekinthető összeállítása jóval nehezebb feladat volt, jóUehet elméletileg a legfrissebb adatok megállapítása, tisztázása és helyes alkalmazása egyszerűbb lenne, hiszen itt már napjainkhoz értünk. Ezzel szemben nemcsak azt kellett megállapítanom, hogy erről az időszakról több a közkézen forgó hibás adat, hanem azt is, hogy ezek jelentékeny részükben olyan tényezők felmerülésére vezethetők vissza, amelyek a hibák kiküszöbölésének előmozdítása helyett szükségképpen növelik a pontos megállapítás nehézségeit. Itt már a kinevezés napját sem tekinthetjük mindig irányadónak, kivétel ez alól éppen az egymást követő két pénzügyminiszter: Gordon Ferenc és Rácz Jenő hivatalban léte. 1946. augusztus 21-én Gordont felmentették, Ráczot — hivatalos genfi tárgyalásai alatt és nyilván megkérdezése nélkül — kinevezték, anélkül, hogy egyidejűleg gondoskodtak volna helyettesítéséről. Ebből pedig az következett, hogy Gordon nem adhatta át tárcáját, azaz külön megbízás nélkül is kénytelen volt tovább működni mint pénzügyminiszter, egészen augusztus 26-ig. A nemzetgyűlés augusztus 24-i ülésén is ő válaszolt még a pénzügyminiszterhez intézett interpellációra. Rácz Jenő ugyanis csak a visszatérését követő sorozatos tanácskozások után, augusztus 26-án jelentette ki, hogy hajlandó elfogadni a pénzügyminiszterséget. Kinevezése is csak augusztus 26-tól számít tehát. Tovább bonyolítja ezt, hogy Rácz Jenő 1947. március 14-én kinevezett utódja, Nyárádi addigi államtitkár kinevezésekor szintén külföldön, Amerikában tárgyalt és csak április 9-én érkezett haza, így ez alatt a 4 hét alatt Rácz megbízás alapfán mint volt pénzügyminiszter vezette tovább a pénzügyminisztériumot; tehát nem valamelyik tényleges miniszter kapott erre megbízást. Bár Nyárádi minisztersége kinevezése napjával kezdődött, Rácz miniszteri működése nem felmentésével végződött, hanem — előd-