Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)
BEVEZETÉS
később miniszterelnöknek. Ez Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter megbízatása volt Bárdossy „azonnali hatályú", tehát egyidejű utódkinevezés vagy a miniszterelnöki teendők további ellátására vonatkozó megbízatása nélkül történt felmentésekor, ami 1942. március 7-én oly hirtelen következett be, hogy utódjának kinevezésére csak 2 nap múlva kerülhetett sor. Március 7-től 9-ig tehát a belügyminiszter töltötte be ideiglenes megbízás alapján a miniszterelnöki munkakört, s emellett vezette a külügyminisztériumot is; átvette tehát Bárdossy teljes ügykörét. Ezt a körülményt mindvégig meglehetős homály fedte, annál is inkább, mert csak utólag hozták nyilvánosságra, március 10-én, Kállay előző napi kinevezésének közlésével együtt, és akkor is csak a kormányváltozásról kiadott közlemény egy eldugott mellékmondatában, nevének megemlítése nélkül. Ez a „közzététel" a hivatalos lap délutáni rendkívüli kiadásában történt, amiről az aznapi napilapok már nem is adhattak hírt. Közbevetőleg jegyzem meg itt, hogy Keresztes-Fischer belügyminiszter már előzőleg is végzett miniszterelnöki feladatokat, megbízatás nélkül, de ténylegesen: 1941. április 3-án, Teleki halála napján, ő nyújtotta be ti. a kormány lemondását és ellenjegyezte az új miniszterelnököt kinevező kéziratot is, annak ellenére, hogy ez utóbbit — a korábbi gyakorlat szerint — az új miniszterelnök is megtehette volna. A miniszterelnökök hivatali működésének folyamatosságában sehol sincs megszakítás; ennek megfelelően tehát a fenti tényállás ismeretének hiányában a legtöbb helyen március 9-ig szerepeltetik miniszterelnökként Bárdossyt. Nem lenne érdektelen világosságot deríteni ennek az egy évszázad alatt példa nélkül álló, azonnali hatállyal történt és méghozzá csak utólag, akkor is nagy késéssel, burkolt formában, eldugott részletekkel és a nyilvánosság minél szűkebb körre szorítását célzó módon közzétett miniszterelnöki távozásnak az okára. Az időbeli egybeesés a kormányzóhelyettesi intézmény felállításával kapcsolatos összefüggésre mutat. Bárdossy felmentését egyébként a képviselőháznak is csak az ezt követő negyedik ülésén jelentették be, példa nélkül álló késedelemmel. A felmentést és Kállay kinevezését követő március 10-i, 11-i, és 12-i ülésen a kormány részéről senki sem volt jelen és a Ház sem kapott kormányzói kéziratot a kormányváltozás tárgyában. A március 19-i ülésen, tehát kinevezése után 10 nappal végre megjelent az új miniszterelnök és bejelentette a kormányváltozást. (A 13 évvel későbbi, 1955. április 18-i kormányváltozást szintén csak 28-án közli a közben négyszer is megjelent hivatalos lap, pontosan 10 nap késéssel.) Az egyes miniszterek névsora már korántsem mindig ilyen folyamatos. Többször találunk egy napnál hosszabb megszakítást a miniszter halála után anélkül, hogy áthidalná ezt a kormány valamelyik másik tagjának adott és a hivatalos lapban közzétett megbízás. 1944-ig összesen 8 ilyen megszakítás fordult elő: 1879—1889 között Wenckheim, Pauler, Szende, Ráday, Bedekovich, majd 1902-ben Horánszky miniszter halálával, 2-16 napos időtartammal. 1902-1944 között már csak kétszer követte a folyamatosság ilyen megszakadása a miniszter halálát: Vass József után 8 nap, Győrffy-Bengyel után pedig 6 nap. Egy évszázad alatt mindössze kétszer fordult elő ilyen megszakítás, nem a miniszter halála, hanem lemondása után; mindkettő az 1918. december végétől 1919. szeptember végéig terjedő 3/4 év rendkívüli körülményei között. Károlyi Mihály kormányának