Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)

5. A levéltári segédletek fajai

A tematikai levéltári segédleteknek az az előnyük az általános levéltári segédletekkel szemben, hogy kevesebb levéltári anyagot ölelvén fel, gyorsabban készülhetnek, mint azok. Politikai, népgazdasági és tudományos érdekek megkívánhatják, hogy a levéltárak gyorsan nyújtsanak felvilágosítást arról, hogy bizonyos témára vonatkozólag milyen anyaguk van. Ilyen esetekben szoktak tematikai levéltári segédleteket készíteni. Céljuk a tematikai levéltári segédleteknek mindig az, hogy a levéltári anyagról tájékoztassanak. A biztonságos őrzést és a statisztikai tervezést csak másodlagosan, úgy is csupán esetlegesen szolgálják. Ami mélységüket illeti, elméletileg bármilyen szinten készülhetnek. A gyakorlatban azonban általában közepes, vagy mély szinten, rendszerint a legkisebb tárgyi egységek, vagy az egyes iratok szintjén szoktak készülni. Szélességük is lehet mind szintetikus, mindpedig analitikus jellegű. Az a körülmény, hogy kisebb mennyiségű levéltári anyagról készülnek, lehetővé teszi, hogy adataikat, — elsősorban természetesen a tárgyra vonatkozót — még ha szintetikus jellegűek maradnak is azok, részletesebben fejtsék ki, mint az általános levéltári segédletek. Rendszerük általában a kérdéses témának vagy tematikának megfelelő tárgyi rendszer. Minthogy azonban kiviteli formájuk a kartx)tékforma, a több példányban készített kartotéklapok egy sorozatát a levéltári anyag tényleges rendszerének megfelelő rendben is szokásos csoportosítani, tehát azt mondhatjuk, hogy párhuzamosan készülnek tárgyi és a levéltári anyag tényleges rendjének megfelelő rendszerben. Mindez azt mutatja, hogy a tematikai levéltári segédletek az említett különbség kivételével — hogy t. i. az anyagnak csak bizonyos, tematikailag korlátozott részére vonatkoznak — egyebekben lényegében nem térnek el az általános levéltári segédletektől. Amiből az következik, hogy a tematikai levéltári segédleteknek tulajdonképpen ugyanazokat a fajtáit különbőz-*— tethetjük meg, mint az általánosaknak. A közöttük lévő különbség kifejezésére elegendő, ha az utóbbiak neve elé a „tematikai" jelzőt tesszük, s így beszélünk pl. tematikai katalógusról, tematikai mutatóról, tematikai repertóriumról stb. A gyakorlatban természetesen nem mindegyik fajta a fentiekben tárgyalt levéltári segédletek közül alkalmas arra, hogy tematikai segédlet legyen. Mint már említettem, magas szinten általában nem szoktunk tematikai levéltári segédletet készíteni. Hazai gyakorlatunkban kellő tapasztalatok még nem állanak rendelkezésünkre a tematikai levéltári segédletkészítés terén. Az eddigi hazai próbák és a külföldi gyakorlat alapján az a véleményünk, hogy a regeszta (katalógus), a mutató, a lajstrom és a repertórium azok a levéltári segédletek, amelyeknek tematikai változatai alkalmasak arra, hogy valamely meghatározott témára korlátozott anyagról viszonylag gyors tájékoztatást nyújtsanak. A tematikai levéltári segédletek speciális kérdéseire e tanulmány keretei között nem térhetek ki. Általánosságban csupán azt kell még róluk megjegyezni, hogy míg egyrészről a teljesség igényéről bizonyos irányban lemondva figyelmen kívül hagyják a témájukra nem vonatkozó levéltári anyagot, addig más irányban, témájukat illetően, a lehető teljességre kell