Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)

5. A levéltári segédletek fajai

Az egyes iratok szintjén készülő segédletek közül a jegyzéket, a lajstromot és a mutatót ennél a szintnél magasabb, de a legkisebb raktári és tárgyi egységek szintjénél alacsonyabb szinten — pl. alapszámok, iktatószámok szintjén — is el lehet készíteni. Ebben az esetben nevük annyiban módosul, hogy eléje tesszük annak a levéltári egységnek a nevétj amelynek a szintjén készülnek. Pl. alapszámlajstromnak, iktatószámjegyzéknek nevezzük őket. A regeszta (illetve katalógus) analitikus jellegéből következik, hogy azokat célszerűtlen lenne az egyes iratok szintjénél magasabb szinten készíteni. Fond-, illetve állagszint és az egyes iratok szintje között valamely közbülső szinten (pl. legkisebb'tárgyi egységek, alapszámok szintjén) nem látjuk értelmét annak, hogy analitikus jellegű levéltári segédletet készítsünk. Ezeken a szinteken már ugyanis az analízis lényegében nem mást jelent, mint mélyebbre menni egy szinttel. Egy magasabb szinten történő analízis helyett tehát ésszerűbb a-szintet mélyíteni el egy fokkal. Ha pl. á levéltári anyagban a legkisebb tárgyi egységek alapszámokra tagolódnak, akkor nem érdemes a legkisebb tárgyi egységek szintjén (tehát a repertórium szintjén) analitikus levéltári segédletet (tehát analitikus repertóriumot) készíteni, hanem ehelyett inkább van értelme alapszámlajstrom készítésének. A levéltári segédletek általában valamely meghatározott levéltári anyag — valamely levéltár, vagy fond, avagy állag stb. — egészéről készülnek, a kérdéses egész levéltári anyagra vonatkozólag adnak választ a velük szemben feltett kérdésekre, nyújtanak meghatározott célú, mélységű és szélességű adatokat. Ha pl. az egyes iratok szintjén kell egy fondnak a tárgyát egy lajstromnak megadnia, akkor az abba a fondba tartozó mindenegyes iratnak a tárgyát fel kell tüntetnie. Készíthetők azonban olyan levéltári segédletek is, amelyek valamely meghatározott levéltári anyagnak nem az egészére vonatkozólag nyújtják a tőlük várt adatokat, hanem annak csak bizonyos részére vonatkozólag, mégpedig arra a részére, amely Valamely meghatározott témával vagy tematikával kapcsolatos. Az ilyen levéltári segédleteket tematikai levéltári segédleteknek nevezzük. Így pl. készülhet valamely fond anyagáról olyan levéltári segédlet, amely annak a fondnak csupán azokra a részeire terjed ki, amelyek a bányászattal, vagy a munkásmozgalommal, avagy az oktatásüggyel stb. kapcsolatosak, s a fond egyéb részeiről közvetve csupán annyit mond, hogy azok nincsenek a bányászattal, vagy a munkásmozgalommal, avagy az oktatásüggyel stb. kapcsolatban. könyvformájú leltárat készítenek. Ezek adatait felsorolja az idézett 1952-i utasítás. (Levéltári Híradó, 1956. 2—3. 190—196. 1.) — L. még Hradecky, E. cikkének (Archivni Casopis, 1955. 8—16. 1.) A józsefkori felvétel katalogizálásának kérdéséhez c. magyar fordítását. (Levéltári Híradó, 1956. 2—3. 199—207. 1.) — A csehszlovákok és a románok, mint már említettük, a regesztát nevezik katalógusnak. r) Tematikai levéltári segédletek