Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)

5. A levéltári segédletek fajai

önként vetődik fel a kérdés, hogy miért elégszünk meg a repertórium­nál 4 adattal (cím vagy jelzet, kor, tárgy, terjedelem), amikor a magasabb szintű levéltári útmutatótól, levéltárismertetéstől, alap- és ismertetőleltár- • tói 12 adatot várunk? Ennek több oka van. Bizonyos adatokat, amelyeket az említett magasabb szintű levéltári segédletekben külön kell meghatá­rozni, a repertórium külön meghatározás nélkül, szintjéből következőleg,, eo ipso megad. Ilyen adat a segédletekkel való ellátottságra és a kutatás módjára vonatkozó. Más adatokat célszerűtlen lenne a repertórium szint­jén megadni, minthogy ezek általában egy-egy magasabb'szintű levéltári egységen belül azonosak, nem annyira a legkisebb raktári és tárgyi, hanem inkább a nagyobb levéltári egységekre jellemzők. Ilyen adat a rendezett­ségre, a selejtezettségre, a közzétettségre és a kapcsolatos irodalomra vo­natkozó. A tagolódás feltüntetésének a repertóriumban semmi értelme, mert egyrészt a repertóriumbehe'knél kisebb raktári egységekre az anyag már nem tagolódik, másrészt a repertóriumban szereplőknél kisebb levél­tári egységeknek már a puszta felsorolása is a szint további elmélyítését jelentené, aminek következtében a repertórium megszűnne repertórium lenni. Marad ezek után a levéltári rendszerre vonatkozó adat, mint egyet­len olyan, amelyet a repertórium eo ipso csak részben ad meg, a legkisebb tárgyi egységig lernenőleg, s amelynek további feltüntetése a repertórium­ban is célszerűnek tekinthető. Minthogy azonban a levéltári rendszer is általában inkább a nagyobb levéltári egységekre jellemző adat, elegendő, ha a repertórium nem mindén legkisebb raktári és tárgyi egységnél, hanem csak azoknál a levéltári egységeknél tünteti fel, amelyeken belül változat­lan. Annak természetesen nincsen akadálya, hogy az említett, magasabb szintre jellemző adatok (rendezettség, selejtezettség, közzétettség, iroda­lom), .amennyiben valamely magasabb szintű levéltári segédletben (pl. az alapleitárban) már megállapítást nyertek, megfelelő helyen a repertórium­ban is fel legyenek tüntetve. Ez hasznos és kívánatos. Nem azt jelenti azonban, hogy ezeknek az adatoknak, akár magasabb szinten is, benne kell lenniök a repertóriumban. Tehát hasznos és kívánatos, de nem szükség­szerű követelmény, hogy ezek az adatok — s elvileg a levéltári rendszerre vonatkozó adatot is ezek közé lehet sorolná — a repertóriumban benne le­gyenek. Ha az alapleltár pl., vagy valamelyik másik az említett magasabb szintű levéltári segédletek közül, előbb készült el, mint a repertórium, vegyük át belőle ezeket az: adatokat a repertóriumba is. Ha ellenben a re­pertórium készül előbb, ;akkor ne tekintsük megáUapításukat és a repertó­riumba való felvételüket olyan feladatnak, amit feltétlenül el kell,végezni. A repertórium rendszerének a levéltári anyag tényleges rendszeréhez kell igazodnia. Természetesen az a kívánatos, hogy a tényleges rendszer megegyezzék az ideálissal, hogy az ideális rendszer kialakítása után ne kell­jen új repertóriumot készíteni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy reper­tóriumot ne készítsünk addig, amíg a levéltári anyag tényleges rendszere nem azonos az ideálissal. — Kiviteli formája a repertóriumnak az ívforma. Kartoték formában — miként a raktári jegyzék is — csak ideiglenesen, inkább a levéltári rendezés segédeszközeként készül. Különböző mutatókat, táblázatokat, térképeket stb. a repertóriumhoz is lehet készíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents