Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)

5. A levéltári segédletek fajai

Egyes külföldi országokban szokásos, hogy a repertóriumoknak megfelelő levéltári segédletek, az ún. leltárak elé bevezetéseket írnak, s ezekben kb. azt mondják el, amit mi a levéltárismertetéstől, vagy az ismertető leltártól várunk. Ilyen bevezetések felfogásom szerint nem tartoznak a repertórium műfajához, két műfajnak az összekeverését jelentenék. Egészen rövid bevezetést természetesen lehet, sőt célszerű is a repertóriumhoz írni, s abban a kérdéses fond vagy állag létrejöttéről összefoglaló tájékoztatást lehet nyújtani.

31 * 31 A repertóriumnak van a levéltári segéletek közül a nemzetközi levéltártani munkákban a legnagyobb irodalma. A németeknél általában „Repertórium" e műfaj neve. Nevezik azonban olykor „Katalog"-nak, „Elench"-nek, „Registrande"-nek

r „Fundbehelf'-nek stb. Ujabban a „Findbuch" kifejezést igyekeznek általánossá tenni a latin eredetű „Repertórium" helyett, amely egyébként a poroszoknál — miként a hollandoknál szintén — egyes iratokról készült jegyzék (rotuius) értelemben iselőfordul. Egyaránt készítik ív- és kartotékformában, előbb — rendszerint a rendezéssel párhuzamosan — kartotéklapokat készítenek, amiket azután kötetekbe másolnak le. „Bandrepertorium" vagy „Findbuch" a könyvformájú, „Zettelrepertorium" vagy „Findkartei" a kartotékformájú repertóriumnak a neve. A német levéltárelmélet a repertórium jellemző vonásának tartja, hogy belső levéltári-használatra készüL Egységei a legkisebb őrzési egységek, az ún. „Akteneinhet"-ek. Ezeknek a címét, jelzetét, korát, tárgyát és terjedelmét tüntetik fel. Jelzik, ha más tárgyú iratok is vannak az őrzési egységben, az ilyen utalásokat „Darin"- vagy „Intusvermerke"-nek hívják. Egyideig készítettek részletesebb tárgyelemzést nyújtó repertóriumokat, ún. „Analyse"ket is, ezek készítéséről azonban, mert nagyon szubjektíveknek bizonyultak, lemondtak. A külső használatra nyomtatásban kiadott repertóriumokat nevezik a németek leltáraknak (Inventare)^ Általában csak különösen fontos és lezártnak tekinthető fondokról adnak ki leltárakat. Előfordul, hogy a leltár magasabb szintű, mint a repertórium, nem megy le egészen az őrzési egységekig. Jellemzőnek tartják a leltárra, hogy olyan adatot is tartalmazhat, amelyet nem a kérdéses levéltári anyagból, hanem máshonnan merít. Négyféle faját különböztetik meg a leltárnak: 1. Gesamtinventar, amely egy levéltári intézmény egész anyagát felöleli, 2. Ausleseinventar, amely egy levéltári intézmény anyagának csak egy részét öleli fel, 3. Analytisches Inventar, amely lemegy az őrzési egységek szintjére, 4. Vollinventar, amely egy szétszakadt fond különböző helyen lévő részeit papíron egyesíti. L. az elmondottakra nézve höher i. rm 375—387. 1. Meisner: Archivarische Berufssprache. (Archivalische Zeitschrift, 1934. 260. skk. 11.) Ua. Uber einige Fragen der deutschen Archivberufssprache. (Der Archivar, 1955. 2. 347—360. 1.) Brenneke i. m. 10—12. 1. — A hollandok leltárnak (Inventaris> nevezik a repertóriumot. Hangsúlyozzák annak szintetikus jellegét. A régebbi iratokról részletesebb leírást adnak, mint az újabbakról. Azonos jellegű őrzési egységeket* ún. sorozatokat, nem egyenként, hanem közösen tárgyalnak. A holland repertórium, illetve leltár adatai: 1. cím vagy jelzet, régi is, ha van, 2. tárgy, 3. kor, 4. terjedelem, 5. eltérő tárgyú iratok jelzése. Rendszere a levéltári anyag rendszerét követi. Kiviteli formája először a kartotékforma, azután az ív- vagy könyvforma. A leltár egyes részei előtt a fondképző történetére vonatkozó rövid tájékoztatót is adnak. Különböző mutatókkal teszik könnyebben használhatóvá a leltárt. L. Muller—Feith—Fruín i. német kiadásának 57—91. 1. — Az angolok leltárnak íinventory) mondják a repertóriumot és a hollandok mintájára készítik. L. Jenkinson i. m. 115—120. 1. — Az olaszoknál is leltár (inventario, vagy francia mintára inventario sommario) a repertórium neve, ez a legáltalánosabb és legfontosabb levéltári segédletük. L. Casanova i. m. 251—265. L — A franciáknál leltár (inventaire analytique, inventaire sommaire) és. repertórium (répertoire numérique) a repertóriumnak megfelelő műfaj neve. Legrészletesebb %

az. inventaire analytique, legösszefoglalóbb a répertoire numérique. Az utóbbi előnyeiről ír Baudot, M. Répertoires et inventaires c. cikkében. (Gazette des Archives. 10. 1951. 32—40. 1.) A leltárak (repertóriumok) közzététele terén a franciák nagy eredményeket mutathatnak fel, külön kötetben adták ki publikált leltáraik jegyzékét. État des inventaires. Paris, 1938. — A Szovjetunióban leltárnak vagy leltári leírásnak nevezik