Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)
5. A levéltári segédletek fajai
fond-, illetve állagképző történetének olyan fokú ismeretében, s arra alapozva határozza meg, mint a levéltári útmutató. — Az állag terjedelmét az alapleltárban irat- és polcfolyóméterben kell megadni, továbbá a legkisebb raktári egységek számában, mégpedig külön-külön tüntetve fel a különféle (csomó, kötet stb.) legkisebb raktári egységek számát. — Az állag levéltári tagolódásának feltüntetését sorozatokig, illetve alsorozatokig lemenőén várjuk az alapleltártól. Miként a levéltári útmutatónál, az alap^ leltárnál is célszerű, ha a tagolódásról szóló adatból a sorozatoknak és alsorozatoknak nemcsak levéltári címét vagy jelzetét, — á raktári és a helyrajzi jelzet feltüntetése felesleges — hanem azok korát és terjedelmét is megtudjuk, ugyanolyan módon, mint magára az állagra vonatkozóan. —A levéltári rendszer, a rendezettség, a selejtezettség, a segédletekkel való ellátottság, a kutatás módja, a közzétettség és a vonatkozó irodalom kérdéseiben az alapleltártól ugyanolyan válaszokat várunk állagszinten, mint fondszinten a levéltári útmutatótól. Az alapleltár rendszere követheti a levéltári anyag tényleges rendszerét, helyesebb azonban, ha — a levéltári útmutatóhoz hasonlóan — annak ideális rendszeréhez igazodik. — Kiviteli formája az ívforma. Mutatókat, táblázatokat, térképeket stb. az alapleltárhoz is lehet készíteni, amennyiben a levéltári anyag jellege ezt mégkívánja. 22 g) Ismertetőleltár Az ismertetőleltár műfajilag igen közeláll az állagszintű levéltárismertetéshez, mégsem tekinthető teljesen azonosnak azzal. Elsődleges célja a tájékoztatás, analitikus jellegű, rendszere a levéltári anyag ideális rendszerét követi, kiviteli formája az ívforma — mindebben megegyezik a le22 A hazánkban folyt nagyarányú alapleltározás módszere az Országos Levéltárban alakult ki, amit azután a Levéltárak Országos Központja rendeletileg írt elő az állami levéltárak részére. E módszernek mind helyes, mind pedig javításra szoruló elveit és gyakorlatát az Országos Levéltár sokszorosítva megjelent alapleltárai tükrözik. Balázs Péter: A községi irattárak leltározásával kapcsolatos kérdésekről címen több hasznos gyakorlati útmutatással egészítette ki a hivatalos utasítást. (Levéltári Híradó, 1953. 1. 109—115. 1.) U. Ő.: Csomójegyzék és repertórium készítésének szabályozása c. cikkében-helyesen állapította meg, hogy ideiglenes alapleltárat lehet és kell készíteni olyan levéltári anyagról, amely még nincsen a rendezettség megfelelő fokán. (Levéltári Híradó, 1956. 1. 154. 1.) Takáts Endre: Hozzászólás a leíró jegyzék készítésére vonatkozó utasítástervezethez c. cikkében (Levéltári Híradó, 1955. 3—4. 278—284. 1.) azt javasolja, hogy alapleltárnak a legkisebb raktári egységek szintjén készülő levéltári segédletet nevezzük, mégpedig a raktári jegyzéket, bizonyos adatokkal kiegészítve. Az eddigi alap- és ismertetőleltárat pedig vonjuk egybe, ismertetőleltár néven. Takátsnak abban igaza van, hogy az ismertetőleltárban benne van minden, amit az alapleltár tartalmaz, tehát ha elkészül az ismertetőleltár, az alapleltár feleslegessé válik. Ez azonban nézetem szerint nem jelenti azt, hogy alap- és ismertetőleltárat egyszerre kell készítenünk, hogy az alapleltárnak, mint önálló műfajnak, nincs létjogosultsága az ismertetőleltár — hosszú évekig tartó — elkészülte előtt. Abban sem tudok egyetérteni vele, hogy a raktári jegyzéket és az alapleltárt érdemes lenne egybevonni, illetve hogy a raktári jegyzék bizonyos módosítással feleslegessé teszi az eddigi alapleltárt. Takátscsal szemben Balázszsal értek egyet abban, hogy rendezetlen anyagot is lehet és kell alapleltározni. Takáts szerint ez kérdéses, illetve értelmetlen. (I. m. 282. 1.) '
