Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
V. A bányászat és a pénzellenőrzés, a bányászati hatáskör csökkenése
A pénzveréssel kapcsolatos kisebb jelentőségű, jövedelmet nem hozó ügyeket a bécsi udvar szintén a Magyar Kamarára bízta. Fel kellett kutatnia azokat, akik pénzt vertek a király tudta és beleegyezése nélkül, üldöznie kellett a hamis pénzt verőket. Állandó feladata volt a pénz minőségének és forgalmának az ellenőrzése. A pénz értékének ellenőrzésénél a 16. és a 17. században két olyan problémát lehet kiragadni, amely állandóan foglalkoztatta mind az országgyűlést, mind a Kamarát. Az egyik a magyar és az osztrák pénz értékének, átváltásának kérdése, a másik a lengyel pénz beáramlása elleni védekezés. A magyar országgyűlések állandóan sérelmezték azt, hogy a magyar pénzt nem megfelelő értékben fogadják el és váltják át Ausztriában. A sérelmek orvoslását a Magyar Kamara is támogatta. E panaszok szerint például 1569-ben 1 magyar forintot (azaz 100 dénárt), amelynek értéke akkor körülbelül 1 birodalmi ezüsttallér volt, csak alacsonyabb értékben fogadták el.384 A vert pénz külföldi értékének megszilárdítására több törvénycikket is hoztak az országgyűléseken. Az 1569. évi 20. törvénycikk szakértők kiküldését rendelte el a pénzváltás nehézségeinek a rendezésére. Az 1596. évi 48. törvénycikk kimondta, hogy Bécsben a magyar pénzt a magyarok károsodása nélkül kell elfogadni. Az 1622. évi 77. törvénycikk szabályozta a magyar pénznek külföldön is érvényes értékét. Kimondta, hogy az ezüst garasok mind Magyarországon, mind a szomszédos tartományokban 3 magyar krajcárt, illetve 4 magyar dénárt kell, hogy érjenek, s hogy 25 ilyen garas tegyen ki 1 magyar forintot. Szükségesnek vélte a törvénycikkely azt is, hogy a magyar pénzt a megfelelő régi minőségében verjék. Az 1625. évi 39. törvénycikk a pénz minőségének romlása miatt az aprópénz megfelelő minőségben való verését rendelte el, s újból kimondta, hogy a magyar pénz az örökös tartományokban olyan értékű legyen, mint amilyenben Magyarországon forog. Az aranypénzt (du- kát) 200, az ezüsttallérokat 120 magyar dénárban kellett elfogadni. A jó pénz verése érdekében az 1622. és az 1625. évi törvények is büntetés terhe mellett tiltották az arany és az ezüst engedély nélküli kivitelét. Az 1630. évi 9. törvénycikk olyan szankciót is hozott, mely szerint a magyar pénzt el nem fogadó kereskedőket az országban árujuk elkobzásával kell büntetni.385 Az említett törvénycikkek jóváhagyásával a Habsburg uralkodók kötelezték magukat arra, hogy a magyar pénz megfelelő értékét biztosítják az örökös tartományokban. A meg-megújuló országgyűlési sérelmek és a kamarai feliratok is azt mutatják, hogy ez nemigen sikerült. Volt-e valami oka ennek azon a szűkkeblűségen kívül, amivel Ausztriából a magyar gazdasági viszonyok iránt bizonyos mértékben mindig viseltettek? Egyes kamarai felterjesztések szerint volt ilyen ok, mégpedig a Magyarországon vert pénz nem megfelelő minősége, értéke. A súlyosabb pénzeket (aranyforint, tallér) általában nem verték az osztrák pénzeknél rosszabb minőségben, az aprópénzek minősége azonban állandóan romlott. Mindez azt eredményezte, hogy a súlyos pén384 A pénzviszonyokra 1. Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei i. m. 22., 27., 47-49. Horváth Tibor Antal: A magyar aranyforint értékváltozása. In: Numizmatikai Közlöny 58-59. (1959-1960) 33. Búza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században (Nagykőrös 1622-1682). In: Történelmi Szemle 18. (1977)72. 385 MOE V. 225., 265. 1569. év. MOE VII. 184. 1587. év. MOE VIII. 312. 1596.év. 98
