Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
cadra nem terjedtek ki. Az 1647. évi 27. törvénycikk kimondta, hogy bármilyen rangú és rendű ember (nemes, polgár) a kereskedés céljából kivitt és behozott áruja után a rendes (egész) harmincadon felül félharmincadot (media) is köteles fizetni. A törvénycikk azonban nem érvénytelenítette egyes városok régi harmincadmentességeit. A városok megtarthatták azokat a vámkedvezményeket, amelyeket a kereskedés céljából eladott áruk után addig is élveztek, de félharmincadot minden árucikk után fizetniük kellett. Jól látható ez az 1648-ban szabad királyi várossá emelt Kőszeg esetéből. Kőszeg, (mint Ausztriának elzálogosított kiváltságos királyi mezőváros) még I. Ferdinándtól kapott nagymértékű harmincadmentességet. E kiváltság szerint mentesek voltak mindenféle áru után a harmincadfizetés alól, de az állatokra ez a kedvezmény nem terjedt ki. Ezt a mentességet Kőszeg polgárai a szabad királyi városi kiváltságok megnyerése után is megtarthatták. Az áruk után köteles rendes harmincad fizetésétől mentesek voltak, de félharmincadot fizetniük kellett. Az állatok után pedig mind a rendes (egész), mind a félharmincadot fizették.328 A városok harmincadmentességüknek azt a jellegét, hogy a mentességek csak a kiváltságok kibocsátása idején szedett vámösszegre vonatkoztak, de a későbbi időkben bekövetkezett növekedésre nem, a 18. század folyamán is változatlanul megtartották. Az 1635-ben rendszeresített félharmincadot, az egyéb mentességektől függetlenül, továbbra is fizetniük kellett. A felső-magyarországi városok például a 18. század első felében minden árujuk után csak media-1 tartoztak leróni. A bor, állatok, réz után azonban a teljes harmincadot fizették a (a félharmincadot akkor már a rendes, teljes harmincadba olvasztották). A lőcseiek például a viasz és a méz után az eredeti vámösszeg alól mentesek voltak, de a növekedést (auctio) fizetni tartoztak. Kőszeg polgárai a 18. században is csak a félharmincadnak megfelelő vámot fizették.329 A királyi udvarnak és a Magyar Kamarának tehát sikerült a 17. század folyamán egy olyan kompromisszumot létrehozni a városi harmincadmentességi kiváltságok használata ügyében, amely a városok érdekeit is védte, de a kincstár bevételeit is növelni tudta. Azokat a nagy kedvezményeket, amelyeket a városok a harmincadmentesség terén eredetileg (még 1526 előtt) megszereztek, ez a szabályzás erősen megnyirbálta. Tüzetes kutatások szükségesek még annak a megállapítására, hogy milyen mértékben csökkentette a harmincadbevételt a nemesség és a városi polgárság előbb ismertetett harmincadmentessége. A jelenleg rendelkezésre álló adatok épp a sok vitát kiváltó nemesi harmincadmentességre vonatkozólag nyújtanak kevés tájékoztatást. Ismeretes, hogy a nemesi majorságok területe a 17. század első felére nőtt meg annyira, hogy külföldi piacra is termelhettek, tehát a kivitelük jelentősen emelkedett. Kimutatások maradtak fenn a nyugat-magyarországi kereskedelem vámmentes kiviteléről az 1617— 1625-ig terjedő időszakból. Ezt a kereskedelmet akkor az Alsó-ausztriai Kamara alá tartozó magyaróvári és nedelicei főharmincad-hivatalok ellenőrizték. A kimutatások csak a velencei kereskedők, az udvari szállítók, Kőszeg, Zágráb és Pápa városok vám328 MNL OL E 21 - b - 1607. május 15. - 603 - 134. Kőszeg régi harmincadmentességet megerősítő királyi rendelet. MNL OL E 15 - 1651. március - No. 36. A nedelicei és magyaróvári főharmincadoshoz intézett kamarai rendelet fogalmazványa. 329 MNL OL E 136 - d - 53 - 1715. Instructio tricesimalis. 129., 134., 150. pont. 86
