Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
mentes kiviteléről tesznek említést, amely az összforgalom 3%-át tette ki. A nemesek vámmentes kiviteléről nem tartalmaznak adatokat.330 A harmincadbevétel csökkenésére lehet következtetni az 1635 után szedett félharmincadra vonatkozó kimutatásokból is. A félharmincad összege több esztendőben 15-20%-kal magasabb volt a megfelelő egész harmincad felénél.331 Ez világosan arra utal, hogy bizonyos szállításoknál nem kellett „egész” harmincadot fizetni. Nehezen állapítható meg, miből eredt ez a különbség. A nemesek szállításaiból nem, mert az 1647. évi 27. törvénycikk szerint a nemes, ha kereskedésre szánt árut szállított, egész és félharmincadot is fizetett. Házi szükségletére szállított áru után sem egész, sem félhar- mincadot nem szedtek tőle. A városoknál azonban - amint az előzőekben kifejtettük — voltak olyan vámkedvezmények, amelyek értelmében a városi polgár kereskedésre szánt áru után is csak félharmincadot fizetett. A városoknak, kereskedőknek, pénzembereknek, vagy másnak esetenként nyújtott vámmentességekről külön kell megemlékeznünk, ezek ugyanis nem rendi jogokból eredő kiváltságokon alapultak. A kamarai pénzügyigazgatásnál gyakran folyamodtak ahhoz a módszerhez, hogy a kincstárnak adott kölcsönöket vámmentes szállítási engedélyekkel törlesztették. A hitelező (rendszerint gazdag kereskedő) bizonyos mennyiségű marha vagy gabona harmincadmentes kivitelére kapott engedélyt. A 16. század végén nagymértékben elterjedt vámmentes szállításokról már az eddigiekben megemlékeztünk, ezek eléggé ismert jelenségek.332 Meg kell jegyezni, hogy a Bécsi Udvari, a Magyar (Pozsonyi) és a Szepesi Kamara többé-kevésbé mindig is élt a pénzügyi műveletek olyan formájával, hogy kincstári adósságokat vámmentes szállítási engedélyekkel törlesztett. Ezek az engedélyek természetesen ideiglenesek voltak. Nem egyszer jelentős szerepet játszottak a harmincadbevétel csökkenésében. Megkárosították a Kamarákat a katonaság, főleg a császári katonatisztek vámvisz- szaélései is. A katonatisztek a várakban, illetve a várakhoz tartozó birtokokon földesúri jogokkal rendelkeztek, és így őket is megillette a nemesi vámkiváltság. Ezekkel a mentességekkel sokszor a nemességnél is nagyobb mértékben éltek vissza. A felső-magyarországi német tisztek az 1588-i jelentés szerint vámfizetés nélkül szállítottak ki lovakat, és hoztak be az országba árut.333 A szlavón végvidék katonatisztjei ellen 1630-ban tett panaszt a Magyar Kamara, és azt az országgyűlés elé javasolta vinni. 330 Harald Prickler. Das Volumen des westlichen ungarischen Aussenhandels vom 16. Jahrhundert bis 1700. Graz 1971. 131. A kimutatások az ÖStA AVA FHKA HKA Niederösterreichische Herrschaftsakten. H.22. fol. 857. jelzet alatt találhatók. 331 Zimányi V: Magyarország az európai gazdaságban i. m. 78. Az egész és félharmincad közötti különbség valóban fennáll, de nem vezethető le a nemesi harmincadmentességből. 332 uo. 78. A Joanelli testvérek és más olasz kereskedőkre vonatkozóan 1. „A harmincadigazgatásnál” c. fejezetet, amely szól a Magyar Kamarának a vámmentes engedélyek elleni felterjesztéséről is. MNL OL E 15 - 1563. május 15., október 4. A nagyszombati harmincadhoz intézett rendelet fogalmazványa, mely szerint a nagyszombati polgárok 1500 forintot adtak kölcsön a Magyar Kamarának. Ezt az összeget a rájuk kivetett harmincad összegéből kellett levonni. MNL OL E 21 - a - 1563. október 4. A rendelet hasonló törlesztést rendel el 2000 forint kölcsönnel kapcsolatosan. MNL OL E 15 - 1565. június 22. A rendelet szerint Wolfgang Hermansperger 1725 forint kölcsönösszeg ellenében vámmentes engedélyt kap marhahajtásra. ÖStA AVA FHKA HKA HFU 1560. April 30. Pozsony város kölcsöné- nek törlesztése. 333 MNL OL E 15 - 1588. április 23. 87
