Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)

IV. A harmincadigazgatás

városok ilyen jellegű kiváltságai mellett. Nehezen lehetett a városok és a kincstár ér­dekeit egyeztetni. Rendszerint olyan megoldást találtak, amely a városok jogait és a királyi kincstár érdekeit is figyelembe vette. A kiváltságolt városok között majdnem mindegyiknek volt ilyen mentessége. Ezek részletes vizsgálatára itt nincs mód. A probléma megvilágítása céljából ezért csak né­hány város harmincadmentességét vizsgáljuk meg. Az ügyekkel a Kamara rendszerint azért foglalkozott, mert a kiváltságok megsértése miatt a városok panaszt tettek. Kassa városát V. László 1454-ben, a királyi kincstárnak nyújtott 32000 forintnyi kölcsön ellenében, a harmincad felének fizetésétől örökre felmentette. A kiváltságokat még Hunyadi Mátyás is megerősítette, de jóváhagyták 1650-ben is.324 Kassa mellett a többi felső-magyarországi város is tartós harmincadmentességet élvezett. Lőcse példá­ul Zsigmond idején szerzett olyan jellegű mentességet, hogy egy ökör kivitele után csak 20 dénárt kellett fizetnie, egyéb áruk után pedig semmit sem. Ez a kiváltság 1558-ban veszélybe került. Ekkor a város panasza után a királyi rendelet úgy döntött, hogy a lő- cseiek mentesek ugyan a Zsigmond idejében szedett vámösszegek fizetése alól, de az egyes vámtételek összegében azóta bekövetkezett növekedést fizetniük kell.325 Hasonló megoldás született a felső-magyarországi és más szabad királyi városok 1590 utáni panasza esetében. A városok csak a kiváltságok kibocsátása idején behajtott vámösszegek fizetésétől mentesültek, a harmincadvám összegében azóta bekövetke­zett növekedést azonban a harmincadosok behajthatták.326 így - amint ezt a királyi rendeletek is hangsúlyozták - a városok megőrizhették a régi királyoktól szerzett vám­mentességi kiváltságaikat. Trencsén városa 1607-ben nemcsak régi harmincadmentességi kiváltságának meg­erősítését kérte, hanem a város falainak építésére, más városi célokra a városi taxa elengedéséért is folyamodott. E kérelemből kitűnt, hogy Trencsén polgárainak, régi kiváltságuk szerint, minden évben 200 forintot engedtek el abból a harmincadvámból, amelyet a kereskedelmi árucikkek után tartoztak fizetni. Ezt az összeget a város erősí­tésére, építésére kellett fordítani. Mivel a háborús időkben (Bocskai-szabadságharc) a kereskedelem pangott, s a harmincadbevétel csökkent, a trencséniek nem jutottak hoz­zá ehhez a részesedéshez. Ezért kérték a városi taxa elengedését. A Magyar Kamara azt javasolta a bécsi udvarnak, hogy erősítse meg a város régi harmincadmentességét, de a taxa-1 ne engedje el. Úgy vélte, hogy Trencsén falait a megyei ingyenmunka (labor gratuitus) segítségével kellene-amennyiben erre a harmincadkedvezményben szerep­lő összeg nem elegendő - kijavítani. E rendelkezésből világosan kielemezhető, hogy a Kamara tiszteletben tartotta ugyan a régi kiváltságokat, de ragaszkodott a kiváltságok fejében vállalt kötelezettségek teljesítéséhez is.327 Nagy rést ütött a városok harmincadmentességi kiváltságain az 1635-ben rendsze­resített félharmincad. A városok előbb ismertetett mentességei ugyanis a félharmin­324 Kemény L., ifj.: A kassai harmincad i. m. 304., 309. MNL OL E 21 - a -1650. február 22. A régi mentes­ség megerősítésére vonatkozó királyi rendelet. 325 MNL OL E 21 - b - 1558. július 19. - 541 - 22. 326 MNL OL E 21 - b - 1590. augusztus 4.-571 - 235., 1593. szeptember 22. - 574 - 235. 327 MNL OL E 15 - 1607. május 22. - No. 78. Cam. aul. A Bécsi Udvari Kamarához intézett felterjesztés fogalmazványa. 85

Next

/
Thumbnails
Contents