Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
városok ilyen jellegű kiváltságai mellett. Nehezen lehetett a városok és a kincstár érdekeit egyeztetni. Rendszerint olyan megoldást találtak, amely a városok jogait és a királyi kincstár érdekeit is figyelembe vette. A kiváltságolt városok között majdnem mindegyiknek volt ilyen mentessége. Ezek részletes vizsgálatára itt nincs mód. A probléma megvilágítása céljából ezért csak néhány város harmincadmentességét vizsgáljuk meg. Az ügyekkel a Kamara rendszerint azért foglalkozott, mert a kiváltságok megsértése miatt a városok panaszt tettek. Kassa városát V. László 1454-ben, a királyi kincstárnak nyújtott 32000 forintnyi kölcsön ellenében, a harmincad felének fizetésétől örökre felmentette. A kiváltságokat még Hunyadi Mátyás is megerősítette, de jóváhagyták 1650-ben is.324 Kassa mellett a többi felső-magyarországi város is tartós harmincadmentességet élvezett. Lőcse például Zsigmond idején szerzett olyan jellegű mentességet, hogy egy ökör kivitele után csak 20 dénárt kellett fizetnie, egyéb áruk után pedig semmit sem. Ez a kiváltság 1558-ban veszélybe került. Ekkor a város panasza után a királyi rendelet úgy döntött, hogy a lő- cseiek mentesek ugyan a Zsigmond idejében szedett vámösszegek fizetése alól, de az egyes vámtételek összegében azóta bekövetkezett növekedést fizetniük kell.325 Hasonló megoldás született a felső-magyarországi és más szabad királyi városok 1590 utáni panasza esetében. A városok csak a kiváltságok kibocsátása idején behajtott vámösszegek fizetésétől mentesültek, a harmincadvám összegében azóta bekövetkezett növekedést azonban a harmincadosok behajthatták.326 így - amint ezt a királyi rendeletek is hangsúlyozták - a városok megőrizhették a régi királyoktól szerzett vámmentességi kiváltságaikat. Trencsén városa 1607-ben nemcsak régi harmincadmentességi kiváltságának megerősítését kérte, hanem a város falainak építésére, más városi célokra a városi taxa elengedéséért is folyamodott. E kérelemből kitűnt, hogy Trencsén polgárainak, régi kiváltságuk szerint, minden évben 200 forintot engedtek el abból a harmincadvámból, amelyet a kereskedelmi árucikkek után tartoztak fizetni. Ezt az összeget a város erősítésére, építésére kellett fordítani. Mivel a háborús időkben (Bocskai-szabadságharc) a kereskedelem pangott, s a harmincadbevétel csökkent, a trencséniek nem jutottak hozzá ehhez a részesedéshez. Ezért kérték a városi taxa elengedését. A Magyar Kamara azt javasolta a bécsi udvarnak, hogy erősítse meg a város régi harmincadmentességét, de a taxa-1 ne engedje el. Úgy vélte, hogy Trencsén falait a megyei ingyenmunka (labor gratuitus) segítségével kellene-amennyiben erre a harmincadkedvezményben szereplő összeg nem elegendő - kijavítani. E rendelkezésből világosan kielemezhető, hogy a Kamara tiszteletben tartotta ugyan a régi kiváltságokat, de ragaszkodott a kiváltságok fejében vállalt kötelezettségek teljesítéséhez is.327 Nagy rést ütött a városok harmincadmentességi kiváltságain az 1635-ben rendszeresített félharmincad. A városok előbb ismertetett mentességei ugyanis a félharmin324 Kemény L., ifj.: A kassai harmincad i. m. 304., 309. MNL OL E 21 - a -1650. február 22. A régi mentesség megerősítésére vonatkozó királyi rendelet. 325 MNL OL E 21 - b - 1558. július 19. - 541 - 22. 326 MNL OL E 21 - b - 1590. augusztus 4.-571 - 235., 1593. szeptember 22. - 574 - 235. 327 MNL OL E 15 - 1607. május 22. - No. 78. Cam. aul. A Bécsi Udvari Kamarához intézett felterjesztés fogalmazványa. 85
