Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
Az így behozott nagy mennyiségű árunál mindig fennállott az a veszély, hogy kereskednek vele. A harmincadosoknak ezt ugyan ellenőrizniük kellett, valójában nem sokat tehettek ellene. A városok mint jogi személyek, mivel nemesi ranggal rendelkeztek, szintén mentesek voltak a harmincadfizetés alól, ha árucikkeket saját szükségletre, házi használatra vittek ki külföldre, vagy hoztak be külföldről. A városi polgárokra, lakókra ezt a harmincad- és vámmentességet nem terjesztették ki. Igaz, hogy a harmincadosoknak kiadott utasításokból, legalább is a 16. és 17. századiakból ilyen tartalmú megkülönböztetés nem olvasható ki. A harmincadosoknak 1615-ben kiadott hivatali utasítás 38. pontja elrendelte, hogy senki sem menthető fel a harmincadfizetés alól, legyen az illető mágnás, nemes vagy polgár, vagy jobbágy (!), hogyha árujával kereskedik. A házi használatra szolgáló árucikkek ezzel szemben mentesek a vámfizetés alól. Ehhez hasonló rendelkezést tartalmaz a lévai harmincadosnak II. Ferdinánd uralkodása idején kiadott utasítás 39. pontja. A 18. század első feléből való harmincadutasítás azonban már csak a nemesek és egyházi személyek ilyen harmincadmentességéről tesz említést.323 Mindez talán azzal magyarázható, hogy a nemesi udvartartásnál jóval szerényebb polgári háztartás esetében jelentéktelen volt a „házi használatra” külföldről beszerzett áruk mennyisége. A majorsági termékek után járó harmincadmentesség sem okozhatott bonyodalmakat, hiszen nemesi allódiumok városi polgárok kezén nemigen voltak. A városi polgárok harmincadfizetésénél inkább azok a különféle mentességek szültek problémákat, amelyeket a polgárok a kereskedésre szánt árucikkek esetében is élveztek. A 15. és 16. században (esetleg még előbb, de később is) számos szabad királyi város (s nem ritkán kiváltságos kincstári mezőváros is) szerzett - rendszerint a királyi kincstárnak nyújtott kölcsönök vagy más szolgáltatások ellenértékéül - speciális, a kereskedésre szánt árukra is vonatkozó, igen változatos mértékű, értékű harmincad- mentességi kiváltságot. E kiváltságok sok bosszúságot okoztak a Magyar Kamarának, mert azon kívül, hogy csökkentették a harmincadbevételt, a vámkezelést is bonyolulttá, nehézkessé tették. A városok esetében a Kamarák elsősorban ezeket a kiváltságokat igyekeztek korlátok közé szorítani a királyi kincstár jövedelmének növelése céljából. A Magyar Kamara helyzete nem volt könnyű a városok e különleges kiváltságainak mérlegelésénél, hiszen egyik feladata volt a szabad királyi városok jogainak a védelme. Még nehezebbé tette munkáját az is, hogy a rendi országgyűlések többször kiálltak a 323 Az 1543. évi 26. törvénycikk például megtiltja, hogy harmincadot szedjenek a nemesektől a saját használatra behozott áruk után. Kimondja, hogy az ilyen szokatlan vámolásokat, amelyek sértik a nemesek vagy polgárok mentességeit, meg kell szüntetni. Az 1577. évi 16. törvénycikk szerint az esztergomi érsek és jobbágyai, továbbá főpapok, bárók, nemesek, szabad és bányavárosok, a többi karok és rendek harmincad- és vámmentességét meg kell tartani. Az 1630. évi 17. törvénycikk az örökös tartományokban működő magyar harmincadosoknak és vámszedőknek megtiltja, hogy a nemesektől és a szabad királyi városok polgáraitól még akkor is vámot szedjenek, ha saját földjük termékeit nem kereskedés céljából kiszállítják, vagy a maguk számára élelmiszereket visznek ki. Győr püspöki város régi vámmentességi kiváltságát 1548-ban erősítették meg. A vám- és harmincadmentesség nem volt érvényes a kereskedelemre szánt cikkekre. ÖStA AVA FHKA HKA HFU 1548. August 24. MNL OL E 136 - d - 53 - 1615. A lévai harmincadosnak II. Ferdinánd idején kiadott harmincadutasítás, továbbá az MNL OL E 136 - d - 53 - 1715 „Instructio tricesimalis" is, utóbbi csak a nemesek és papok harmincadmentességéről szól. 84
