Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
gyár országgyűlések határozott fellépése következtében az udvar orvosolta. A kamarai pénzügyigazgatás koncentrációja, a pénzgazdálkodás fejlődése szemszögéből előnyösebb volt az összes magyar harmincadok egy főhatóság alá való helyezése. Ebben az esetben azt kell mondanunk, hogy az országgyűlések a magyar harmincadigazgatás kérdéseiben - a nemzeti függetlenség érdekeit nézve - helyesebb alapokra helyezkedtek, mint a harmincadigazgatási szervezetet megosztó bécsi udvar. A török elleni harc szempontjából is előnyösebb volt a harmincadigazgatás ilyen központosítása. A Magyar Kamarának ugyanis sürgős hadikiadások esetén több pénz állt rendelkezésére. 5. A vámtarifa ügye a 16. és 17. században A harmincadszervezet legfontosabb feladata természetesen az országból kiszállított vagy az országba behozott árucikkek után járó harmincad (külkereskedelmi vám) beszedése volt. A harmincadosok ezzel kapcsolatos feladatát a vámszabályzat (vectigal) írta elő, ez állapította meg az egyes árucikkek külkereskedelmi vámját is. A 15. és 16. században általában az volt a szokás, hogy vám címén az árucikk becsértékének körülbelül az 5%-át (1 magyar forint után 5 dénárt) vetettek ki, tehát a megvámolásnál inkább húszadról, mint harmincadról lehet beszélni. A vámszabályzatok ennek figyelembe vételével állapították meg az árucikkek vámját is. (Megjegyezzük, hogy később a vámok többnyire nem feleltek meg az áruérték eme hányadának.) A Magyar Kamara fontos szerepet töltött be a vámszabályzatok kidolgozásában, ezt a munkát abban az időben azonban a Bécsi Udvari Kamarával és azA-ausztriai Kamarával együtt végezte el. A vámtarifa megállapításából Magyarországon a rendeket sem lehetett kihagyni, a magyar törvények szerint a vámok emelése ugyanis az országgyűlés beleegyezésével történhetett. A különféle főhatóságok (Alsó-ausztriai, Magyar, Szepesi Kamara) alatt lévő harmincadok közös szabályozás, ugyanazon ,, vectigal’’ szerint működtek. Ez azt jelentette, hogy az irányítás és a szabályozás szálai tulajdonképp a Bécsi Udvari Kamaránál, az előbbi Kamarák udvari felügyeleti szervénél futottak össze. A 16. század első felében még valószínűleg nem alakult ki teljesen az a szokás, hogy harmincadot csak az országból kivitt és behozott áruk után szedtek. A Bornemissza Pál harmincadigazgató részére kiadott 1543. évi utasítás ezért megtiltotta, hogy az olyan marhák és termények után, amelyeket nem szállítottak ki az országból, harmincadot szedjenek, és szabályozta azt az eljárást is, melyet a tilalmat megszegő harmincados ellen kellett indítani.259 Ugyanakkor intézkedéseket hoztak abból a célból, hogy az áruk után a külkereskedelmi vámként szedett harmincadot szigorúan behajtsák, s 1545-ben újból szabályozták a vámtaksákat, illetve új vámszabályzatot szerkesztettek és adtak ki. Ezt a vámszabályzatot a II. Ulászló és II. Lajos király korából származó szabályrém, továbbá Nedelice főharmincad fiókjaival. 1675-ben ehhez járult még Prellenkirche, Körmend és a bécsi vámcédulaszedő hivatal. MNL OL E 106 - 1666 - 15-48., 1669 - 11-52., 1675. 259 MNL OL E 21 - b - 1543. február 22. - 534 - 52. A Helytartótanács által kiadott utasítás szövege. 70
