Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
4. A harmincadok visszahelyezése a Magyar Kamara alá A pozsonyi, magyaróvári és nedelicei harmincadcsoport osztrák igazgatását a magyar országgyűlések a 16. században - különös módon - nemigen sérelmezték. A rendek csak a külföldi származású harmincadtisztviselők, katonatisztek kihágásai, visszaélései miatt panaszkodtak. A harmicadhivatalok osztrák aláredeltségének az ügyét csupán az 1574. évi országgyűlés vetette fel.247 A Bocskai-szabadságharc után már komolyabb mértékben foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de akkor is főleg az idegen tisztviselők működését kifogásolva. Az 1608. évi koronázás előtti 10. törvénycikkely kimondta, hogy kisebb-nagyobb hivatalokat, harmincadhivatalokat született magyarokkal, illetve a kapcsolt országrészek lakóival töltsék be, az 1618. évi 18. törvénycikkely pedig már arról rendelkezik, hogy az uralkodó harmincados tisztségeket csak honfiaknak adományozzon. A harmincadhivatalok visszahelyezése ügyében csak az 1622. évi 24. törvénycikkely hozott kedvező döntést. A visszahelyezést kimondó döntés előzményeit mérlegelve, elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a 17. század első felében a politikai erőviszonyok a magyar rendek javára tolódtak el, s ez megkönnyítette ennek a régi sérelemnek az orvoslását. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem az 1622. évi nikolsburgi békében is szavatolni tudta a magyar rendeknek a bécsi békében megszerzett politikai előnyöket. Az 1622. évi soproni országgyűlésen a bécsi udvar arra törekedett, hogy az uralma alatt lévő országrészben a békét, az egyetértést megteremtse, s a rendek támogatását biztosítsa magának.248 Mindez együttesen eredményezhette az 1622. évi 24. cikkelyt, amelynek a végrehajtása azonban sok akadályba ütközött, és igen lassan történt meg. Az országgyűlési döntés végrehajtását Thurzó Szaniszló nádor 1662 decemberében sürgette. A király úgy határozott, hogy a törvény végrehajtását ne a nádorra bízzák, hanem az Alsó-ausztriai és a Magyar Kamarából küldött biztosokra. Fontos szempont volt az átadásnál, hogy az a gazdálkodásban zavart s a kincstárnak kárt ne okozzon.249 A kincstár érdekeire való hivatkozás lett a továbbiakban is az átadás egyik kerékkötője. Az átadást az 1625. évi 33. törvénycikkelyben a magyar országgyűlés is megsürgette, eredmény azonban akkor sem született. A nádor 1627-ben beadvánnyal fordult a királyhoz, s abban a Magyar Kamarát vádolta az átvétel késleltetésével. A Magyar Kamara a királynál azzal védekezett, hogy a harmincadhivatalok átadása ügyében még nincs királyi rendelet (országgyűlési döntés már két ízben is volt), s enélkül nem tehet semmit. Egyébként mindent megtett annak érdekében, hogy a harmincadhivatalokat hatáskörébe vegye.250 Az 1630. évi 15. törvénycikkely újból megsürgette a harminca247 MOE VI. 18. 1574. márciusi országgyűlés. MOE VI. 386-389. 1580. február-márciusi országgyűlés. 248 Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok: MNL OL I 57 Hoffinanz, Ungarn: Landtagsakten. 1622. év. A Magyar Kamara 1622. március 26-i felterjesztése az országgyűlés „pontjait” illetően. E pontok nem szólnak a harmincadok visszahelyezéséről, pedig a nemesi sérelmek ezt is tartalmazzák. Az uralkodónak a rendi sérelmekre adott válasza ezzel szemben már úgy említi a visszacsatolás eldöntésének kérdését, hogy ehhez már csak az Alsó-ausztriai Kamara véleményének a megkérdezése szükséges. 249 MNL OL E 21 - a - 1623. január 9., március 9. 250 MNL OL E 15 - 1627. március 1. - No. 57. Cam. aul. A Magyar Kamara felterjesztése a nádor vádjai ellen. A nádor levele nincs az irat mellett, de a felterjesztés foglalkozik a nádor beadványával. 68
