Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
Az udvart és a rendi országgyűléseket ezek a kérdések nem egyszer nagyobb mértékben foglalkoztatták, mint a harmincadigazgatásnak a gazdasági élettel, a kereskedelem szabályzásával kapcsolatos problémái. 1. A harmincadügyi szervezet és hatáskör megoszlása Az 1530-az években a magyarországi harmincadigazgatás pénzügyi eredményességét is erősen csökkentette a zálogrendszer. A legfontosabb harmincadhelyek a királyi udvarnak juttatott kölcsönök fejében zálogban voltak. A harmincadjövedelmeket többnyire még 1526 előtt zálogosították el.210 A kamarai igazgatás egyik feladata lett e zálogrendszer megszüntetése. Ez, amint látni fogjuk, a 16. század második felére nagyjából meg is történt, mégpedig olyan módon, hogy a királyi hatalom a zálogszerződések lejárta után a harmincadokat saját kezelésbe vette. (Ez természetesen nem jelentette a zálogrendszer teljes megszüntetését. Egyes harmincadhelyek zálogba vetésével, bérbeadásával továbbra is találkozhatunk.) A zálogrendszer visszaszorulása azonban nem szélesítette ki a Magyar Kamara harmincadügyi hatáskörét. A kamarai igazgatás ugyan a legtöbb harmincadnál tényleg megvalósult, de ezt az igazgatást több kamarai hatóság látta el, s e hatóságok között külföldiek is voltak. Csak hosszú politikai küzdelem után sikerült a magyar országgyűlésnek a Habsburg uralkodókat arra rábírni, hogy a királyi Magyarország harmincadhivatalait a Magyar Kamara alá rendelje. A továbbiakban a zálogrendszer megszüntetését és e megosztott harmincadigazgatás kialakulását vizsgáljuk. A harmincadügyi hatáskör e megoszlásáról képet a legjobban úgy adhatunk, ha a folyamatot egyes harmincadcsoportok szerint írjuk le. 2. Az Alsó-ausztriai Kamara alatti harmincadcsoportok A királyi Magyarországon igen jelentős szerepet játszott a pozsonyi, illetve az ebből kivált magyaróvári harmincadcsoport. A pozsonyi harmincad jövedelmeit 1526-tól Mária özvegy királyné élvezte, mégpedig tulajdonképp zálogjogon. A pozsonyi har- mincadot a sopronival és a székesfehérvárival együtt még II. Lajos Szerencsés Imrének, a magyarországi főharmincadosnak adta zálogba, mégpedig a pozsonyit 17.500, a sopronit 10.000, a fehérvárit 3000 forintért. Szerencsés Imre vagyonát és a pozsonyi harmincaddal kapcsolatos zálogjogát végrendeletileg Mária királynéra hagyományozta.211 A pozsonyi harmincadcsoporthoz ekkor a következő harmincadhivatalok tartoztak: a Dunától északra Stomfa és Gajár, a Dunától délre Oroszvár, Rajka, Zarándfalva, Nezsidér, Sopron fiókjaival és Magyaróvár. I. Ferdinánd 1531-ben Magyaróvárott a magyarországi marhahajtás utáni vám szedésére különálló harmincadhivatalt állított 210 Ember GyAz újkori magyar közigazgatás i. m. 205. 211 Gernot Heiss: Die ungarische, böhmische und österreichische Besitzung der Königin Maria 1505-1518 und ihre Verwaltung. In: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs. Teil I.: 27. 1974, Teil II.: 29. 197611.92-93. 59
