Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
fel. (Ezt a vámot 1531-ig Budán és Székesfehérvárott szedték, e vámhelyek azonban 1531-ben I. János birtokába jutottak.) I. Ferdinánd megbízottai Magyaróvár mellet Oroszvár, Stomfa, Nezsidér vámhelyein is a király részére szedték ezt a harminca- dot.212 Mária királyné tiltakozása miatt I. Ferdinánd 1531. július 29-én egyezséget kötött vele. Az egyezség szerint mindketten egy-egy tisztviselőt tartottak a vámhelyeken. A Budától délkeletre vagy Buda környékéről származó marha vámját I. Ferdinánd megbízottai, a Budától északnyugatra fekvő területről származó marhát Mária emberei vámolták. Később 1. Ferdinánd több alkalommal megállapodott Máriával a vámjövedelmek elosztása dolgában. Az 1542. évi állapot szerint a pozsonyi harmincadcsoport összes behozatali vámja I. Ferdinándot illette, a kiviteli vám a Buda—Székesfehérvár vonaltól északnyugatra eső területről érkezett áruk után fele részben Máriáé maradt. I. Ferdinánd 1544-ben úgy döntött, hogy Mária kapja az egész behozatali vámot s a kiviteli vám egy részét.213 Mária királyné nemcsak harmincadokat, hanem bányákat és uradalmakat is birtokában tartott Magyarországon. A királyné birtoklása nem tetszett sem a királynak, sem a magyar rendeknek, sem a Magyar Kamaránk. A magyar országgyűlések többször is sürgették a királyné kezében lévő jövedelmek és birtokok visszaszolgáltatását. Az 1536. évi 44. törvénycikkely szerint I. Ferdinánd ígéretet is tett arra, hogy Máriával tárgyalni fog a „jogtalanul” használt javak visszaadása ügyében. Az 1546. évi 29. törvénycikkely például a jogtalanul használt várbirtokok visszaadását szorgalmazta.214 A magyar rendek azon a véleményen voltak, hogy a királyné a legértékesebb magyar javakat idegen célokra (Németalföld kormányzására) fordítja. A pozsonyi főharmincad jövedelmeinek visszaszolgáltatása érdekében a magyar királyi tanács tagjai is síkra szálltak.215 E követelések, a javak kezelésének egyre fokozódó nehézségei végül is megkönnyítették I. Ferdinándnak azt, hogy a Mária királyné által használt javakat visszaszerezze. Az 1548. március 9-i augsburgi egyezmény értelmében Mária királyné - évi 34000 magyar forintnyi járandóság ellenében - összes jövedelmeiről és birtokairól lemondott I. Ferdinánd javára.216 Ezzel a pozsonyi és a belőle kivált magyaróvári főharmincad is I. Ferdinánd kezébe került. Elhárult tehát az akadály, hogy a Magyar Kamara az egyik legfontosabb harmincadcsoport igazgatását, ellenőrzését átvegye. A harmincadigazga- tásnál ez a változás azonban nem történt meg. I. Ferdinánd már uralkodásának első éveiben is igénybe vette osztrák hatóságait a magyar ügyek intézésére. A Dunántúl harmincadügyeivel az 1530-as években már foglalkozott az Alsó-ausztriai Kamara. Elsősorban a harmincadszámadások ellenőrzésére vannak utalások az Alsó-ausztriai Kamara egykorú protocollum-aiban. A pozsonyi, illetve a mogyoróvári harmincadcsoport hivatalai mellett 1540-ig a székesfehérvári, 212 uo. II. 94. 213 uo. II. 95-96. Az 1542. évi állapotra 1. Ember Győző'. Magyarország XVI. századi külkereskedelmének történetéhez. In: Századok 95. (1961) 2. 214 A magyar rendek 1536-ban a bányák, várak, a pozsonyi harmincad és a győri tized visszaadását követelték, mert ezeket a királyné jogtalanul használja. 1. 1536. évi 44..törvénycikk. 215 Heiss, G:. Die Besitzung i.m. II. 98. 216 uo. II. 74. 60
