Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
tőle foglalta vissza I. Ferdinánd részére Salm Miklós, aki 1564-ben királyi őrséget helyezett a várba. Később Illésházy István tulajdona lett, s Illésházy özvegyének halála után 1609-ben a Kamarára háramlott.181 Meg kell még említeni a fontosabb várbirtokok között a keleti részek fontos végvárát, Gyulát, amely először I. Mátyás király, majd Corvin János és Brandenburgi György tulajdonában volt. A mohácsi vész után Sza- polyai hívei, Czibak Imre, majd Patócsi Miklós és Ferenc a Tiszántúl erős végvárává fejlesztették. A vár 1552-ben I. Ferdinánd kezébe került, s a Kamara a várbirtok részére urbáriumot állított össze. Gyulát a török 1566-ban foglalta el.182 Az előbb leírt folyamat eredményeként a török hódoltsági területtel határos sávon a magánföldesurak birtokain vagy az egyházi birtokokon fekvő várak túlnyomó részben kincstári tulajdonba vagy kezelésbe kerültek. A mögöttes terület váraira az volt a jellemző, hogy ezek inkább maradtak földesúri kézben, a török elleni védelemre azonban kincstári támogatásban részesültek. Ilyen, rendszerint kisebb várak voltak például a Dunántúlon Csobánc, Rezi, Tátika, Keszthely, Szigliget. A 16. és 17. században a királyi Magyarország a katonai szervezet tekintetében több főkapitányságra oszlott. A fő- kapitányságok voltak a várak felettes katonai hatóságai. 17. század elején a Dunántúlon például két főkapitányság, a győri és a körmendi működött. A Győri Főkapitányság területén a Haditanács közvetlen parancsnoksága alatt álló, kiemelt helyen szereplő Győr (püspöki város), továbbá Várpalota, Szigliget, Tata (királyi várkastély), Tihany, Veszprém kivételével, a többi vár a régi földesúr tulajdonában található. A Kanizsával szembeni Körmendi Főkapitányság területén lévő várak közül inkább csak a hódoltsági határvonal melletti várak (Kapornak, Kiskomárom, Zalavár) voltak kincstári kezelésben, a többiek földesurak tulajdonában maradtak. A Bányavárosi (Ersekújvári) Főkapitányság területén található váraknak körülbelül a fele volt kincstári kezelésben. Már kisebb mértékű a várak kincstári kezelése 1607-1608 körül a Kassai Főkapitányság esetében. A Váradi Főkapitányság területén a végvonal melletti várak közül több volt kincstári (esetleg erdélyi fejedelmi) használatában, de sok vár földesúri tulajdonban maradt. Erre a vidékre már nehezen ért el a Magyar Kamara keze.183 A Habsburg udvar Ausztria és Bécs védelme céljából néhány várat a hozzátartozó birtokokkal együtt kivett a magyar hatóságok alól. Ezek voltak Győr, Pozsony, Komárom, amelyek katonailag közvetlenül a Bécsi Haditanács alá tartoztak. Komárom városát például a kamarai igazgatás tekintetében is az Alsó-ausztriai Kamara alá helyezték. A vár provizora Bécsbe küldte számadásait.184 E várakat olasz hadmérnökök közreműködésével erősítették meg, őket a Haditanács küldte ki.185 181 uo. 280. 182 uo. 785. 183 Szántó Imre: A végvári rendszerek kiépítésének és fenntartásának költségei Magyarországon a XVI. század második felében. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae. Acta Historica. Tomus LVIII. Szeged, 1977. 24, 31. A főkapitányságokra és az alájuk tartozó várak tulajdonosi viszonyaira vö. Benda Kálmán: A királyi Magyarország tiszti címtára 1606-1608. Bp. 1972.296-312. Katonaság. Végvárak c. fejezetet. A várak birtokosaira ugyan több esetben nincs adat, a kincstári használat tendenciája a kimutatásból így is megállapítható. 184 Takáts Sándor: A komáromi vizahalászat a XVI. században. In: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 4.(1897)435-437., 485. 185 Benda K.: Zrínyi Miklós i. m. 32. 52
