Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
a Magyar Kamara pénztárába folytak be.143 Meg kell jegyezni, hogy egy-egy főpap halála után a Kamara mindig kiküldte tisztviselőit a püspökség birtokainak és javainak az ellenőrzésére, összeírására. Ilyen esetben szokás volt, hogy a gabona- és a borkészlet egy részét lefoglalták a katonaság vagy a királyi udvar részére. Ez megtörtént még abban az esetben is, ha a főpapi széket az uralkodó egyhamar betöltötte, s így a birtokon nem vezettek be kamarai igazgatást. Az uralkodó nevében a Kamara vezette be az új főpapot az egyházi javadalomba. A Kamara ellenőrizte azt is, hogy az új főpap megfelelő terménykészletet és házi felszerelést örököljön elődjétől. A kamarai kiküldöttek egy-egy főpap halálakor az elhunyt ingóságainak, személyes hagyatékának a felmérését, leltározását is elvégezték. A főpapi hagyatékok kezelésére az uralkodó örökösödési jogaira ezzel kapcsolatban majd külön térünk ki. c. A várbirtokok igazgatása A Magyar Kamara birtokigazgatási feladatokat főleg a várbirtokoknál látott el. A várbirtokok rendszerét a Mohács utáni Magyarország a korábbi századokból örökölte. A nagybirtokok központjainak számító várak elsősorban katonai célokat szolgáltak, de gazdasági, közigazgatási, sőt kulturális jelentőségük is volt.144 A váruradalmak a várak fenntartását, az őrség élelmezését tették lehetővé. A jobbágyok robotját például a vár erősítésére lehetett felhasználni. Egy-egy várbirtokhoz rendszerint több tucatnyi falu tartozott, ezt az együttest nevezték vártartománynak. A várbirtokokat kialakulásuk alapján három nagyobb csoportra lehetett osztani. Az első csoportba sorolhatók a királyi kincstár várbirtokai, a másodikba a terjedelmes egyházi birtokokon, a harmadikba a világi földesurak birtokain létesített váruradalmak. A honvédelem szempontjából természetesen elsősorban a királyi váruradalmaknak volt jelentőségük. A török támadások elleni védelem érdekében a 15. században az ország déli részén, a Száva és a Duna vonalán különálló végvári rendszert alakítottak ki. Ezt a védelmi vonalat, amely természetesen a király ellenőrzése alatt működött, a 16. század elején a török elfoglalta. A mohácsi csata után a védelmi övezet Kanizsa, Szigetvár, Pécs, Szeged vonalára húzódott vissza, Buda 1541. évi elfoglalása után pedig Kanizsa, Szigetvár, Esztergom, Eger, Szolnok vonalára tevődött át.145 (E helységek erősségei ekkor végvárak lettek.) A 16. század második felében - mint ismeretes - a török elleni végvárak észak-nyugaton a Balaton, a Cserhát és a Mátra vonalában helyezkedtek el. Meg kell jegyezni, hogy az álladó török veszedelem miatt nemcsak e várak, hanem úgyszólván a Habsburgok uralma alá jutott terület valamennyi fontosabb vára és városa a végvár rangját szerezte meg. Győr, Komárom, Érsekújvár, Nyitra, Kassa tulajdonképp szintén fontos végvárnak számított, annak ellenére, hogy nem feküdtek a hódoltsági terület szom143 MNL OL E 105 - 1 - 45. 144 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 248-249. 145 vö. Szántó Imre: A végvári rendszer kiépítése Magyarországon. In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae. Acta Historica. Tomus XXXVIII. Szeged, 1971. 4-5 45
