Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
szédságában. A bécsi központi hatóságok szerint még Pozsony, sőt maga Bécs is a török elleni erődítési rendszerhez tartozott. Az új védelmi vonal többnyire nem a királyi, hanem az egyházi és világi földesurak birtokain épített várakból állt. Ez a körülmény csökkentette ellenálló képességét. Az ország védelme ezzel szemben erős várak láncolatát kívánta meg. Ez az igen fontos katonai szempont szükségszerűen olyan folyamatot indított el, amely végső soron a különféle tulajdonjogú váraknak a királyi hatalom ellenőrzése alá való helyezését eredményezte. A királyi hatalom a váruradalmak igazgatásánál kettős, mégpedig katonai és gazdasági feladatot látott el. A gazdasági, pénzügyi feladatokkal foglalkoztak a Kamarák, köztük a Magyar Kamara is. A végvári birtokokkal kapcsolatosan a királyi hatalom szerveire, köztük a Kamarára három egymástól elkülönülő feladatkör hárult, mégpedig: 1. a várbirtokok királyi tulajdonba vétele, a váruradalmak kiépítése és megszervezése, 2. a várbirtokok gazdálkodásának irányítása és ellenőrzése, 3. anyagi eszközök biztosítása a várak fenntartásához, pénzbeli hozzájárulás az adóból és a kamarai bevételekből, tizedbérlet útján termés biztosítása a várőrség élelmezésére. A 16. század első felében a királyi hatalom szerve, a Magyar Kamara még nem volt abban a helyzetben, hogy a végvárakat központilag ellenőrizze. A legfontosabb várakat így a 16. század első felében először a tulajdonos földesurak erősítették meg, mint például Nádasdy Tamás Nagykanizsát, Török Bálint Szigetvárat és Pápát, Bebek Ferenc Füleket, Patócsy Ferenc Gyulát, Perényi Péter pedig Eger várát, amelyet akkor zálogbirtokként használt. A Balaton mögött Devecsert a Choron család, Keszthelyt, Tátikát a Gersei Pethő család, Csobáncot a Gyulaffy család, Szentgrótot a Hagymássy család igyekezett kiépíteni. E várak részben olyan egyházi birtokokon feküdtek, amelyek világi földesuraknál voltak zálogban, jogos vagy jogtalan használatban. Gyakran előfordult, hogy a földesurak erőszakos foglalással kerekítették ki a váruradalmat. A védelmet a földesúr saját őrsége látta el, s a földesurak töltötték be többnyire a kapitányi tisztséget is.'46 A főurak azonban nem rendelkeztek megfelelő anyagi és katonai erővel ahhoz, hogy a várakat használható állapotban tartsák és sokáig védjék, ezért először királyi segítséget, őrséget, pénzt kértek a várak védelmére és a török támadások elhárítására. Előbb-utóbb vagy a földesúr, vagy a kincstár kezdeményezése alapján sor került arra, hogy a világi és egyházi földesurak a királynak adták át váraikat a hozzátartozó falvakkal együtt. Ez különféle módon zajlott le, s mindegyikben komoly szerepe volt a Magyar Kamarának. I. Ferdinánd uralkodása idején általában az volt a szokás, hogy a földesúr az átadott birtokért vagy cserebirtokot kapott, vagy bizonyos pénzösszeget a birtok használatáért. Amennyiben a vár magánkézen maradt, akkor védője a királytól rendszeres támogatást élvezett a várőrség fenntartására.146 147 Az átadásnak voltak más módozatai is. A továbbiakban áttekintést adunk azokról a legjellemzőbb esetekről, amelyek során magánföldesúri vagy egyházi birtokokat a királyi várbirtokok közé vettek át. 146 uo. 6. 147 Acsády Ignác: Végváraink és költségeik a XVI. és XVII. században. In: Hadtörténelmi Közlemények 1. (1888) 72-73. A birtokok átadásának módjára ÖStA KA HKR Akten Exp.1566. Dezember No. 104. 46
