Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
voltak olyan pénzügyi helyzetben, hogy a zálogösszegeket visszafizessék és a birtokok elidegenítésének ez a módja több pénzt hozhatott, mint az azonnali eladományozás. A 17. század közepén megszaporodtak azok az esetek, amikor a zálogbavetett birtokokat a rajtuk lévő kölcsönösszeg felemelése ellenében eladományozták. így szerezte meg például Wesselényi Ferenc Szendrő, Murány és Putnok kapitánya 1647-ben Torna várát a zálogösszeg 1000 arany dukátos növelésével.105 Más birtokok esetében is szó volt a zálogösszeg növeléséről eladományozás nélkül (tehát az inscriptio fenntartásával) vagy eladományozással.106 A következő években egész sor zálogban lévő birtoknál vagy jószágnál fontolta meg a királyi udvar a zálogösszeg növelését, vagy az összeg felemelésével a végleges eladományozást; így például a Thököly István kezében lévő felső-magyarországi javaknál, a Csákyak kezében lévő Szepesvárnál, a Szendrő várához tartozó birokoknál, amelyek Wesselényi Ferencnél voltak zálogban.107 Tárgyaltak 1649-ben a Várpalotához tartozó jószágok zálogbirtoklásának, illetve eladományozá- sának a kérdéséről is. Széchényi György veszprémi püspök visszakövetelte a zálogban lévő birtokokat, mert ezek szerinte a püspökség birtokai voltak. A Kamara jelentése szerint csak egyes falvak tartoztak a veszprémi püspökség birtokaihoz, ezeket javasolta tehát visszajuttatni. A jószágokhoz tartozó más falvaknál, amelyek egyébként már régóta zálogban voltak, az inscriptio-s összeg felemelésével lehetségesnek tartotta az adományozást. A kamaraelnök Zichy István (az elnöki székben majd utódjával) tárgyalt, aki azonban a zálogösszegek letevésén túl csak 3000 forintos „auctio” fizetését ajánlotta fel,108 azt is terményben, nem pedig készpénzben. A birtokoknak az inscriptio-s összeg növelése útján örök jogon (jure perennali) történt eladományozása a vegyes adományozás (donatio mixata) egyik esete volt. A 16. és 17. században az előzőleg zálogba adott birtok inscriptio-s összege és annak megemelése volt az a „becsérték”, amelynek ellenében a birtokot azután véglegesen eladományozták. Voltak azonban olyan esetek, amikor egy birtokot rögtön véglegesen eladományoztak, anélkül, hogy előzőleg zálogba adták volna. Ilyen adományozások gyakran akkor történtek, ha a kincstár adósságait birtokadománnyal törlesztette. Zrínyi Miklós például a muraközi birtokokat elmaradt horvát báni fizetésének törlesztése fejében szerezte meg adományként I. Ferdinándtól. Alaghy János katonaság tartásáért kapta adományul 1560-ban Regécet és Tállyát, Rácz Péter pedig 1568-ban Borsod falu harmadrészét.109 Külön kutatásnak kell majd azt eldöntenie, hogy milyen természetűek 105 MNL OL E 21 - b - 1647. április 6. - 602 - 91. Wesselényi királyi adományként kapta meg Torna várát feleségével Széchy Máriával együtt, mégpedig fiágon örökös adományként, női ágon azonban csak zálog-, illetve inskripciós jogon a férfiág kihalta után. Az adományt elnyerik arra az összegre, amelynek ellenében ez a várbirtok az adományozás előtti zálogbirtokosok részére volt inszkribálva. 106 MNL OL E 21 - b - 1647. november 19. - 602 - 127. Az emelésről. MNL OL E 21 - a - 1648. augusztus 30. A Lippay Gáspár kezén lévő birtokok zálogösszegének felemeléséről. 107 MNL OL E 21 - b - 1648. október 30. - 602 - 200. Ez a királyi rendelet részletes utasítást ad arra, hol kell növelni a zálogösszeget, hol lehet tárgyalni az eladományozás ügyében. 108 MNL OL E 21 - a - 1649. június 22., 1649. december 1. A Magyar Kamara jelentésére: MNL OL E 15 - 1650. február 25. - No. 2. 109 Zrínyi Miklós muraközi birtokaira: Benda Kálmán: Zrínyi Miklós a szigetvári hős. In: Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 65. (1966) Series Historica 32. Bp. 1966. 26. Alaghy János adományára: ÖStA AVAFHKA HKAHFU1560. Januar 16., 1560. Februar 15. Rácz Péter adományára: ÖStA AVA FHKA HKA HFU 1568. März 22. 37
