Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
voltak ezek az adományozások. Kétségtelen, hogy a 17. században ritkák az olyan adományozások, amelyeket nem előzött meg inscriptio. A Magyar Kamara a kincstárra háramlóit birtokokból az udvar kívánságára kijelölte a zálogba adható vagy eladományozható birtokokat. Királyi birtokokat vagy az úgynevezett koronabirtokokat nem lehetett eladományozni, csak zálogba adni. A zálogba vetésre, eladományozásra kijelölt birtokok esetleges összeírása vagy megbecslése szintén a Magyar Kamara feladata lehetett, de nem minden esetben vette azt a bécsi udvar igénybe, főleg akkor nem, ha a Bécsi Udvari Kamara az eladományozásra kerülő birtokkal kapcsolatosan rendelkezett már adatokkal. Annak az eldöntése, ki kapjon inscriptio-1 vagy donatio-1, nem a Magyar Kamarára tartozott, bár udvari rendeletre tárgyalt a felekkel. Az elzálogosításokat és adományozásokat először a Magyar Kamara véleményezte, véleménye alapján a Bécsi Udvari Kamara tett előterjesztést a királynak. A döntés után az inscriptio-s és az adományleveleket ezzel szemben a Magyar Kancellária adta ki. A legfontosabb kamarai feladat mind az inscriptio-knál, mind pedig a donatio-knál a nyilvántartás és jogbiztosítás volt, amelyet a Magyar Kamara a levéltárában őrzött iratok és a Magyar Kancellárián kiadott adománylevelek alapján végzett el. Utóbbiak másolatait a Magyar Kamara részére el kellett küldeni, vagy le kellett másoltatni. A Magyar Kamara ezek segítségével figyelte az elzálogosított birtokok sorsát, védte ezzel kapcsolatban a királyi kincstár érdekeit.110 A birtokos család kihaltával a királyi kincstárra háramlott birtokok adományozásának módját, a királyi jogokat a háramlott birtokokban az adománylevél alapján lehetett megállapítani. Érdekes jelenség, amint ez a Magyar Kamara többszöri panaszából is kivehető, hogy az inscriptio-s és az adománylevelek másolatait nem küldték meg rendszeresen a Bécsben székelő Magyar Kancelláriától a Pozsonyban működő Magyar Kamarának. A Magyar Kamara ezért nem tudta mindig pontosan teljesíteni a birtokadományozással kapcsolatos véleményezési tevékenységét.111 Az országgyűléseken a rendek a birtokadományozások esetében is azért kardoskodtak, hogy adományt külföldi ne kaphasson, hanem az uralkodó a háramlott birtokokat csak érdemeket szerzett hazafiaknak (természetesen nemeseknek) adományozzon.112 Ezt több esetben törvénybe iktatták. Az uralkodóház ezen, amint tudjuk, úgy segített, hogy a külföldi származású adományosokat az országgyűléseken honfiúsította. A Magyar Kamara birtokjogi hatáskörének vizsgálata után lehetőség nyílik néhány általánosabb következtetés levonására. Európa legtöbb államában, mint említettük, az uralkodói hatalom mindenekelőtt a hagyományos gazdasági ágak jobb kihasználásával igyekezett jövedelmeit növelni. Ez a törekvés jól látható a magyarországi birtokháram- lások, birtokelkobzások esetében, de ugyanezt tanúsítják a kincstári birtokok elzálogosításával, eladományozásával kapcsolatos jelenségek is. A fő mozgató erő mindenütt az állami jövedelmek hiánya, esetünkben a bécsi udvar pénzszűke volt. 110 A Bécsi Udvari Kamara dolgára és hatáskörére az adományozásoknál: MNL OL E 21 - a - 1669. január 31. 111 ÖStA AVA FHKA HKA HFU 1566. Januar 16. A Magyar Kamara felterjesztése: MNL OL E 15 - 1561. sine mense et die - No. 3. Panasz az okmányok hiánya miatt. 112 MOE IX. 352-353. Az 1600. évi országgyűlés a birtokadományok törvénytelen voltáról. 38
