Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
hadiadó esetében meghagyják a Kamarának, hogy az adóbehajtás körüli rendellenességeket szüntesse meg.50 Az utasításoknak a rendkívüli bevételekkel kapcsolatos felsorolása, minősítése nem mindig egyezik a tényleges jogi helyzettel. A csempészett javak elkobzásából származó bevételt tévesen osztják a rendkívüli bevételek közé, mert ez a harmincadjövedelem tartozéka volt, s csak azon belül lehetett rendkívüli. Az üresedésben lévő egyházi javakat is a királyi kegyúri és adományozási jog alapján használhatta a Kamara, tehát ez is rendes bevételnek minősült. A fiskális javakból származó bevételt is a rendes jövedelmek közé kell sorolni. A továbbiakban elsősorban azokkal a kamarai feladatokkal foglalkozunk, amelyek szorosan a királyi- és felségjövedelmek kezeléséhez, azzal kapcsolatosan a jövedelmek átvételéhez, a számadások ellenőrzéséhez kapcsolódtak.51 E feladatok közé kell sorolni a birtokjogi és birtokigazgatási teendőket, a bánya- és sóügyet, a harmincadügyeket, a Kamara egyházi jellegű feladatkörét, az egyházi tized használatát. Csak ezek után tárgyaljuk a nem felségjövedelemnek minősülő adó ügyét, amelyet a Magyar Kamara a rendekkel közösen intézett. A Magyar Kamara közigazgatási teendőire,52 szervezetének és ügyvitelének ismertetésére e monográfia második részében térünk ki. A kamarai pénzügyigazgatás egyes ágainak vizsgálatával azt igyekezünk megállapítani, hogyan sikerült a királyi Magyarországnak előbbre lépni a pénzügyek jobb megszervezésében, a pénzügyigazgatás központosításában. Hogyan hatottak erre a folyamatra a már említett politikai tényezők, mégpedig a bécsi összbirodalmi irányzat, a magyar függetlenségi törekvések, a központi hatalom és a rendiség politikai harcai, s végül, de nem utolsó sorban, a török terjeszkedés elleni állandó katonai készenlét. 1. Birtokjogi és birtokgazdasági ügyek A birtokjogi és birtokgazdasági ügyek intézése a királyi pénzügyigazgatás legrégebbi feladatai közé tartozott. A birtokjogi hatáskör ellátásának egyik igen fontos célja az volt, hogy érvényesítse a királyi kincstár tulajdonjogát az ország uratlan, gazdátlan földterületeire, az örökös nélkül elhalt, továbbá a hűtlenség vagy törvénysértések miatt elkobzott vagyonokra. Ezeket a jogokat az uralkodói hatalom minden európai országban vitathatatlanul gyakorolta. Kérdéses inkább csak az volt, hogy a magvaszakadt nemesi családok birtokait és az elkobzott javakat a király milyen megkötöttségek mellett vehette birtokba. A korlátokat rendszerint a nemesi rendek állították az uralkodói törekvések elé, hiszen a háramlással, az elkobzással kapcsolatos királyi jogok a nemesi birtokjogot többnyire hátrányosan érintették. Súlyos politikai vitákat szült a királyi hatalom és a rendek között az is, mi történjék a királyi tulajdonba került, háramlott és elkobzott birtokokkal. Az uralkodói hatalom e birtokoknál korlátlan tulajdonjogra törekedett, a nemesség viszont ahhoz ragaszkodott, 50 uo. 66. A kamarai utasítás 27. és 28. fejezete. Itt szó volt a lucrum camerae-ról, a városi cenzusról és taxa-ról. 51 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 121. 52 uo. 119. 23
