Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
I. A magyar kamara felállítása, hivatali utasításai
I. A MAGYAR KAMARA FELÁLLÍTÁSA, HIVATALI UTASÍTÁSAI A Magyar Kamara felállítása szorosan összefüggött azzal a pénzügyigazgatási reformmal, amelyet I. Ferdinánd 1527-ben hajtott végre az osztrák örökös tartományok pénzügyigazgatásának megjavítására. Erre a reformra azért volt szükség, mert I. Miksa kísérletei központi pénzügyi hatóság létesítésére tulajdonképp nem sikerültek. Az 1498-ban Bécsben felállított Udvari Kamara, amint említettük, csak ideiglenesen, bizonyos években működött, és 1514 után megszüntette tevékenységét. Az állami pénzügyek vitele a kincstartó hatáskörébe került, aki tagja volt az 1518-ban újjászervezett udvari tanácsnak, s ezzel a pénzügyek legfelsőbb ellenőrzése is az udvari tanácshoz került. Mindez nem oldotta meg a központi pénzügyi hatóság felállításának ügyét, pedig erre a pénzügyek rendezése miatt nagy szükség volt. Ezt a hiányt igyekezett I. Ferdinánd megszüntetni azzal, hogy 1527-ben újból felállította a Hofkammer-t. Az új központi pénzügyi hatóság élére a volt kincstartót helyezte, aki mellett két tanácsos, egy Pfennigmeister (pénztáros), egy titkár, egy registrator és néhány írnok végezte az új hatóság teendőit. Feladatuk a királyi javakból származó bevételek kezelése volt. A Hofkammer már a testületi ügyintézés szerint dolgozott, amelynél a tanácsülések játszottak döntő szerepet. A Bécsi Udvari Kamarát a tartományi vagy országos kamarák fölé helyezték.27 Az országos kamarák közé tartozott az 1528. január 8-i királyi utasítással felállított Magyar Kamara is, amelynek feladata I. Ferdinánd magyarországi felségjövedelmeinek birtokba vétele és kezelése lett. A Magyar Kamara felállításánál I. Ferdinánd figyelembe vette Magyarország addig kialakult pénzügyigazgatási szervezetét is. A Kamara élére az addigi királyi kincstartó, Gerendi Miklós erdélyi püspök került, melléje négy tanácsost neveztek ki, mégpedig Nádasdy István budai várnagyot, Pempflinger Istvánt, a budai vár udvarbíráját, Sibrik Oszvaldot és Török Istvánt. A kamarai tanács összetételénél I. Ferdinánd bizonyos központosítást hajtott végre az addigi legfelsőbb magyar pénzügyigazgatásban, hiszen a kincstartóság mellett a Magyar Kamarába olvasztotta a budai vár udvarbírói és várnagyi tisztségét. Ezek, mint említettük, a királyi udvar alá rendelt birtokok ügyeivel foglalkoztak. Az új pénzügyi hatóságot az 1528. január 8-i utasítás is hol Kamarának, hol Kincstartóságnak nevezte, a vezetőt a királyi rendeletek többnyire kincstartónak címezték. A tanácsosok azonban már a Kamara tanácsosai elnevezést kapták. A tanács alá rendelt személyzet összetétele ugyanolyan volt, mint az 1526 előtti kincstartóságnál. Jobbára csak a testületi tanácskozás, amelyet a kincstartó vezetett, s amelyen a testület tagjaiként a tanácsosok vettek részt, különböztette meg a Kamarát a kincstartói hivataltól. A Budai Kamara a Mohács utáni zűrzavaros politikai helyzetben nem fejthetett ki eredményes működést. Jövedelmei alig voltak, pedig pénzt gyakran kértek tőle, erre 27 Fellner, Th., Kreischmayr, H.\ Hofkanzlei i. m. 68-69. 17
