Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
Zárszó
tó mennyiségű termény, élelem, a gratuitus labor-ból pedig a munkaerő is, amely a végvári védelmi rendszer fennállását lehetővé tette, s más vonatkozásban is támogatta a török hódító elleni küzdelmet. Mindezt, az adót, az ingyenmunkát, a birtokokon szedett földesúri és egyházi dézsmát, alapjában véve a jobbágy munkája teremtette elő. A jobbágyok soraiból került ki a végvári katonaság zöme is. Ennek hangsúlyozása azért is szükséges, hogy igazában értékelni tudjuk a feudális nagybirtoki szervezetben élő parasztság honvédő szerepét a török hódoltság idején. ZÁRSZÓ A Magyar Kamara hatáskörének, a hatáskör egyes ágainak a vizsgálatával a Mohács utáni állami pénzügyigazgatás kialakulását és fejlődését szándékoztunk bemutatni. Vizsgálataink során arra igyekeztünk választ adni, hogyan valósult meg a királyi Magyarországon a pénzügyigazgatás központosítása, hogyan illeszkedett ez a pénzügy- igazgatás a Habsburg birodalomhoz való csatlakozás következtében kialakult új állami keretek közé, s végül, hogyan állt helyt ez az új pénzügyi rendszer a török elleni küzdelemben. Azt is vizsgáltuk, milyen lépések történtek e fejlődésben a modernebb államforma, a fejedelmi abszolutizmus felé. A központi hatalom, amelyet a pénzügyeknél a Bécsi Udvari és a Magyar Kamara képviselt, nagy erőfeszítéseket tett a felségjogokon alapuló, hagyományos, rendes jövedelmi források jobb kiaknázása érdekében. Az erre irányuló akciók, mint kifejtettük, nem egyszer túllépték azt a határt, amikor csak a jövedelmi források jobb kihasználásáról lehetett szó. A nemesi birtokok erőszakos lefoglalása olyan jellegű politikai akció is volt, amely Magyarország önállóságát, a nemesség, a feudális vezető osztály érdekeit, birtokjogait sértette. A politikai feszültség, amely ennek következtében kialakult, fontos eleme lett a bécsi központi hatalom és a magyar nemesség, a magyar rendek között kialakult politikai viszonynak. A rendkívüli jövedelmek, az adók ügyeinél ebben a korszakban Ausztriában és Magyarországon is erős volt a rendi hatalom befolyása. A Kamarák itt is a központi hatalom érdekében az adóbeszedés viszonyainak rendezését, az adóbevétel növelését igyekeztek elérni. A rendek adómegajánlási jogukat többször politikai érdekeik, kiváltságaik védelmére használták fel, s az adó megszavazására főleg a fenyegető török veszély késztette őket. Ilyen körülmények között az adóigazgatásnál a központi hatalom szervei, a Kamarák játszották a honvédelem érdekeit jobban segítő szerepet. A pénzügyigazgatás központosításánál kétféle tendencia érvényesült. Az egyiknél a bécsi udvar a birodalmi központosítást szorgalmazta, a másiknál a magyar rendek a pénzügyek hazai központosítását kívánták elérni. A rendes királyi jövedelmek esetében a birodalmi központosítás tendenciája volt az erősebb. Ennek következtében a bányaügy, a pénzverés és a sómonopólium hatásköre nagyrészt az osztrák kamarai pénzügyigazgatáshoz került. Ez a szervezet irányította a dunántúli, szlavóniai és pozsonyi harmincadcsoportok munkáját is. E harmincadcsoportok vámhelyei azonban 162
